Angyalföldön, nem messze a tébolydától a Szabolcs utca 3. számú ház alatt lakik egy megtört öregasszony, Gartnernének hívják. Ennek a szomorú öregasszonynak úgy került bele a neve a nagy nyilvánosságba, hogy az egyik fia, Tisza István gyilkosságával kapcsolatban szerepelt, míg a másik az angyalföldi tébolyda lakója. Mi nem keresünk ízléstelen szenzációt és nem is azért mentünk el a megtört öregasszony lakására, inkább humanizmusból.

Szűk, apró kis ház, ahol Gartnerné lakik, és amikor beléptünk az öreg, megtört asszony éppen burgonyát hámozott. Talán ez lesz a napi kosztja. Aztán kérdésünkre elmondja, hogy nagyon sokat szenvedett a fiai miatt és a mártírlelkű öregasszony előszedi az ócska siffonból a leveleket is.

Az egyik fia a soproni fegyházból írta, amelyben az ártatlanságát hangoztatja aztán a sok levél közül a másikat veszi elő, ezt a fiatalabb Gartner írta…

- Kóborló mániája volt ennek a fiamnak, - mondja az öregasszony. Gézának hívták, géplakatos volt, most huszonhat esztendős. Vigyáztam rá, szerettem, gondoztam, ápoltam, úgy ahogy csak egy anya teheti. De hát hiába volt minden, mindig csak kóborolt. Sohse tudtak rábizonyítani semmi bűnt, de valahányszor razzia volt, az én fiamat mindig ott találták. Mindig elbocsájtotta a rendőrség, mert soha bűnt el nem követett. Ellenben ez a sok viszontagság annyira megőrölte a lelkét, Angyalföldre került.

Ezt mondta el könnyes szemekkel a megviselt anya, aztán hozzáfűzte:
- Én hiszek és bízok az igazságszolgáltatásban, - majd kiderül, hogy csakugyan bűnösek voltak-e fiaim, vagy nem.

Aztán végezetül hozzáfűzte: - Öreg , megtört asszony vagyok, akinek csak egy öröme volna talán az életben, ha szabadnak láthatnám mind a két fiamat.


-