Felmerülhet az a gondolat, hogy a kálium létesítette bioradioaktivitás a káliumból kilövelt beta-részecskék kicsiny energia-tartalma miatt csak alárendelt és jelentéktelen hatású lehet.

Ennek megítélése céljából a következőket közölhetjük: ZWAARDEMAKER H. megállapításai szerint egy 1/8 cm3-nyi testtömegben átlag 8 trillió kálium-atóm van: ebből minden másodpercben sorjában egy-egy kálium-atóm egy új, eddig ismeretlen módosulatba meg át s ekközben a régi atom magjából egy beta-részecske, vagyis egy negativ töltésű elektron lövelődik ki.

Ennek az elektronnak kineikai energiája 1/3 mikroerg s ez az energiamennyiség, ha az elektron az ember testében továbbhaladva 1 milliméternyi utat tett meg, felére, 2 milliméternyi út után pedig egynegyedére csökken s ilyen irányban kevesbbedik tovább.

Az izmokban és az idegekben az ilyen bioradioaktivitásos hatásterületek sűrűn vannak egymás mellett, ellenben a csontokban és a tüdőben hiányzanak. A legfontosabb a dologban, hogy a bioradioaktivitás 1/8 cm3-enkint a szervezetre mint inger 1/3 mikroerg-nyi energiát jelent.

Ha ezt a látszólag kis energiamennyiséget összehasonlítjuk azokkal az energiamennyiségekkel, helyesebben azokkal az energiakülönbségekkel, melyeknek megérzésére érzékszerveink vannak berendezve, akkor a következő meglepő eredményekhez jutunk: A szemünk segítségével megérezhető minimális energia 0.7 X 10-10 erg. vagyis oly kis energiamennyiség, melynél a kálium beta-részecskéinek kinetikai energiája 400-szor nagyobb.

Az első nagyságrendű csillagok fényének szemünkre ható fényenergiája 30-40-szer kisebb a szervezetünkben a kálium-atóm szétrobbanásakor felszabaduló energiánál. A felfogható hang energiája a hanglétra legérzékenyebb részén (C4), a dobhártyán mérve (másodpercenkint) 2500-szor kisebb ½ mikroergnél.

A rendes társalgási beszédnél szereplő hang energiája másodpercenkint 275-ször gyengébb a kálium beta-részecskéinek energiájánál.

Dr. Gorka Sándor.