A szignaturában való ősrégi és nagyon elterjedt hit tudományos rendszerré való feldolgozása Németországban történt, ahol a különböző zavaros természetbölcseleti elméletek a legújabb időkig mindenkor hálás talajra találtak, mint például a mult századbeli természetfilozófia is, amely Schopenhauer szavai szerint „Philosophie des absoluten Unsinns".

Első feldolgozása a Cornelius Agrippa-féle már említett "De occulta philosophia" a 16. század elején. Majd követte ezen rendszer legfőbb képviselője a híres Paracelsus "Paragranum"és „Labyrinthus medicorum" című munkáival.

Elméletének az az alapja, hogy az alakban teljesen kifejezésre kell jutnia a működésnek, amint kifejezi magát: Der Corpus und sein Amt sind ein Ding". Ez feltétlenül helyes megállapítás, mert tudjuk nagyon jól, hogy a növényi és az állati szervezetben egyaránt az anatómiai szerkezet szoros összefüggésben van az élettani működéssel.

Paracelsus főbenjáró tévedése azonban ott van, hogy ezen összefüggést nem az illető szervezetre magára, hanem az emberrel való kapcsolatra vonatkoztatja. Példa gyanánt ő is felhozza a szálepgumókat mint aphrodisiacumot; a csengő linkának (Hypericum perforatum) szerinte átfurdalt leveleit mint a szúrt sebek, a tüskés növényeket mint a "belső szúrás" ellenszereit stb. Szerinte a növények tulajdonságait nem Dioscorides és Macer könyveiből kell megtanulni, hanem a szignatúrából, amellyel a természet ellátta őket.

Paracelsus tanait továbbfejleszti Giov Batt, Porta "De humana physiognomia" című. 1586-ban megjelent munkájában. Szerinte a növények rejtett tulajdonságait külsejük éppen úgy elárulja, mint az ember arckifejezése jellemét.

Sárga nedvű vagy virágú növények a sárga epére, sötét színűek a fekete epére hatnak; pillangókra vagy más rovarokra emlékeztető virágot fejlesztő növények rovarcsípés ellen használnak; vastag levelűek hizlalnak, száraz levelűek fogyasztanak; hosszú élettartamúak az ember életét meghosszabbítják, rövid életűek megrövidítik és így tovább.

Osvaldus Croll "De Signaturis internis" című, 1623-ban megjelent munkájában kifejti, hogy amint a némák és ez állatok jelekkel és mozdulatokkal fejezik ki magukat: éppen úgy a Teremtő a növényeket titkos bélyeggel látta el, hogy megismertessék velünk bennük rejlő tulajdonságaikat és aki előtt ezen jelek ("Characterismi és "Signaturae naturalis") ismeretlenek, az nem lehet képzelt orvos.

Hasonlóképpen ír I. Chr. SCchöröer a XVII. század közepén aki szerint a mák és a dió termése fejhez hasonlítván, fejfájás ellen használnak; a farkasalma gyökere („radix cava Aristolochiae") az anyaméhhel (uterus) való hasonlatossága következtében a méhbajokat gyógyítja; a sárkányvér az orrvérzést csillapítja stb.

Schröder a csillagokat is bevonja a szignatúra körébe és tovább fejleszti azt a már Paracelsus által kifejtett nézetet, hogy összefüggés van a gyógynövények hatása és a gyűjtésük idejében levő csillagzati állás (constellatio) között s ezen a téren úgy ő, mint követői, a legbadarabb miszticizmusba esnek.

Így pl. az uralkodó bolygó szerint megkülönböztet solaris, lunaris, martialis stb. növényeket és hasonló felfogással a különböző babonák terén napjainkban is találkozunk. Így ma is vannak, akik azt hiszik, hogy ha a hajat a koscsillagzat idejében nyírják, akkor göndör lesz; vagy hogy a hajat a hold növekedésének idejében kell nyírni, hogy dúsabban nőjjön; vagy hogy a hizlaló kúrákat a hold növekedésének, a fogyasztókat fogyásának idején kell megkezdeni, hogy hatásosak legyenek.

Gilisztacsokoládék használati utasításain ma is olvadhatjuk, hogy holdtöltekor kell bevenni. Sőt végül már nevekben is szignaturát kerestek és így jutott hozzá sz. Valentinus, hogy a nyavalyatörésben (epilepsia) szenvedők, sz. Ágoston pedig, hogy a szembajosok védőszentje legyen.

Ugyanis Valentin német kiejtéssel "falentin", ebből lett „faliend hin", ami arra mutatott, hogy az összeeső betegeknek hozzá kell fordulniok; míg az Augustin három első betűje, amely németül szemet jelent, útmutatás volt a szembajosok számára.