Vasárnap délután 4 óra 30 perekor szállott ki az angol követség autójából a Hungária előtt MacDonald, azután felöltő nélkül, kiskabátban sétálni ment régi barátjával. Lord Arnoldot, a szeles, esős Duna-partra és egy órával Budapestre érkezése után fogadta munkatársunkat.

Egyszerű kis szoba az előkelő szálloda negyedik emeletének dunai frontján, itt lakik MacDonald, nemrégen még Nagy-Britannia miniszterelnöke. Vastag szövetből készült, barna ruhát visel, a nyakún fehér puhagallér, amelyet arany tű fog össze és nagyon egyszerű nyakkendő.
MacDonaldban nincs semmi póz, minden szava, minden mozdulata természetes és mégis tekintélytparancsoló. Hellyel és magyar stambul-cigarettával kinál.

- Mik az első benyomásai, honnan és minek jött, meddig marad, hová megy innen? - ezek az első kérdések és MacDonald beszél:
- Háromhetes utat teszek Európában, Bécs volt az első állomásom, onnan jöttem ide. Első impresszióim itt nagyszerűek, végigsétáltam a Dunaparton és abból, amit láttam, megállapíthatom: Budapest gyönyörü város. Bécsben az Opera és a Szépművészeti Muzeum teszett, itt is végignézem holnap a Szépművészeti Muzeum festményeit. Engem a képek, szobrok, a régi bútorok érdekelnek legjobban...

-És a politika?

- Nem! - mondja határozottan MacDonald — én most három hétig nem foglalkozom politikával, sem hallani, sem beszélni nem akarok róla.

És megint képekről, szobrokról beszél, előveszi a Baedeckert, a műtárgyak ára után érdeklődik, és az a véleménye, hogy Angliában olcsóbban lehet vásárolni. Azután megint az utazására tér vissza:
- Keddig maradok Pesten, azután Prágába, Berlinbe és Brüsszelbe utazom, onnan pedig haza, Londonba, Itt Budapesten nincs előre kidolgozott programom. Udvariassági látogatást fogok tenni Bethlen gróf miniszterelnöknél, másokkal is érintkezem, de csak mint magánember. Szigorúan mint magánember!

Még angol lapokat sem olvastam szerda óta...
- Eszerint azt még olvasta, hogy Londonban hét kommunistavezért letartóztattak?
- Igen, olvastam.
- És arról tud Exellenciád, hogy Rákosi Mátyás itt ugyancsak kommunista lázadást készített elő?
- Nem, erről nem tudok.
- Mi az oka annak, hogy a kommunisták Angliában is, Magyarországon is, egyebütt is gőzerővel dolgoznak az utóbbi időben?
- Próbálkoznak - feleli MacDonald. Próbálkoznak - ismétli meg újra - de Angliában hiába próbálkoznak, minden erőfeszítésük aknamunkájuk, propagandájuk hiábavaló: Angliában sohasem lesz kommunizmus!
- És Csicserin utazásai?
- Mindenütt szalónképessé akarja magát tenni a szovjet...
- Hát Locarnóhoz mit szól? - kérdezem hirtelen. A két locarnói paktum jobb a genfi jegyzőkönyvnél?

MacDonald, a genfi jegyzőkönyv atyja, habozik egy pillanatig, nem amiatt, hogy mit feleljen, hanem, hogy egyáltalán beszéljen-e erről. Azután ugy, mint aki észre sem veszi, hogy már politikáról van szó, válaszol:
- Sajnálom, hogy a genfi jegyzőkönyv nem valósult meg, de a locarnói konferenciában örömmel láttam annak a békemünek a folytatását, amelyet mi a genfi jegyzőkönyvvel kezdtünk. Én nem ismerem a locarnói szerződések, a biztonsági paktum és a döntőbírósági szerződések szövegét, nem tudom, mennyire, közeledik általuk Európa az általános lefegyverzéshez. A genfi jegyzőkönyvnek mindenesetre az általános lefegyverzés volt a vezérgondolata.

A locarnói konferencia eredményeit csak a jövő fogja megmutatni. A legörvendetesebbnek azt tartom, hogy Németország belép a Nemzetek Szövetségébe, mert enélkül sohasem lehet igazi béke Európában.

Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépésétől az államok egymáshoz való viszonyának nagyfoku javulását várom.

- És a Nemzetek Szövetsége milyen eszközökkel tudja megvalósítani a világbékét?
- Három szóval felelek - mondja MacDonald -: security, disarmament, arbitration, biztonság, lefegyverzés, döntőbiróság egyformán kiterjesztve minden államra, jelenti Európa békéjét, a népek békéjét. Ezeknek a céloknak elérésére minden országnak tömörülnie kell és össze kell fognia a Nemzetek Szövetségében. Igen, a Nemzetek Szövetsége az a testület, amely erkölcsi tekintélyével és erejével meg fogja valósítani a világbékét. Valószinünek tartom, hogy Locarno egy lépés ezen az uton, de hogy mekkora lépés, azt a szerződések pontos ismerete nélkül nem lehet még hozzávetőlegesen sem megmondani és hogy ezek a szerződések mennyit érnek a gyakorlatban, ezt ismétlem, csak a jövő fogja eldönteni.

MacDonald nyugodtan, de éles hangsulyozással beszél. Ránézek az íróasztalra, ott fekszik Anatole France pompás regényének angol fordítása: „Pinguin Islands" – „A pinguinek szigete”. Észreveszi a pillantásomat és szinte kérdezés nélkül mondja:
— Anatole France a kedvenc íróm.

- Most többnyire regényeket olvasok Joseph Conradtól, Pickeringtől…  - Belenyul a táskájába és előveszi Pickering könyvét: „Solitude.” – „Magányosság.”

- Solitude! - mondom. - Hát mit is csinál ön, Mr. MacDonald, amióta nem miniszterelnöke Angliának?

Elmosolyodik és kissé gúnyosan mondja:
- A miniszterelnökség nekem igazán nem hiányzik, sőt... A politika pedig igyis eléggé elfoglal.

Ha már Angliáról van szó, megkérdezem MacDonaldtól, igaz-e, hogy a Baldwin-kormány helyzete gyöngül és a legközelebbi választások nem fognék többséget hozni a konzervatív pártnak, MacDonald kitér a válasz elől.

Magyarországról természetesen szintén nem beszél.

Több mint félórája vagyok már a volt angol miniszterelnöknél, aki Sir Colville Barclay angol követhez készül ebédre. Tudom, hogy át akar öltözni. Megköszönöm az interjut és elbucsuzom tőle. Amikor kifelé megyek, az éjjeli szekrényen ott látom Oliver Baldwin uj könyvét: „Six Prisons and two Revolutions.” - „Hat börtön és két forradalom.” Oliver Baldwin angol képviselő: Baldwin miniszterelnök fia és tagja a munkáspártnak, amelynek vezére: The Rigth Honorable James Ramsay MacDonald, ma Budapest tiszteletreméltó vendége.

Vértes István