Az adós birtokában maradó ingóságokra nyujtott kölcsönök kockázata oly nagy, hogy ennek diját a pénzintézet nem hajlandó felszámitani, hanem inkább lemond ily hitelek nyujtásáról.

Azok az iparosok tehát, akik oly fedezetekkel nem rendelkeznek, amelyeket tartósan a hitelező birtokába adhatnak, mai jogrendszerünk mellett vagy egyáltalában nem tudnak hitelt kapni, vagy, ha hitelhez jutnak, az ily hitelekkel járó nagy kockázatnál fogva oly nagy kamatokat kénytelenek fizetni, amelyet üzemük el nem bir.

Budapest székesfőváros tanácsa a közgazdasági ügyosztály előterjesztése alapján felterjesztéssel fordult ugy a kereskedelemügyi, mint az igazságügyminiszter urakhoz, amelyben rámutat arra, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között óriási érdek füződik ahhoz, hogy oly kereskedők és iparosok is részesülhessenek hitelben, akik csak ingó dolgokban rendelkeznek megfelelő fedezettel.

A felterjesztés rámutat arra, hogy Svájc, Belgium, Franciaország, Románia már rég ismerik az ingójelzálog intézményét, melynek lényege abban van, hogy egyes ingóságokra a zálogjog szerzését a fedezetül szolgáló ingóság átadása nélkül is lehetővé teszi.

Ez az intézmény Svájcban teljesen bevált, ahol gyakorlati keresztülvitelére kerületenkint hivatalos lajstromot vezetnek a megterhelt ingóságokról, amely lajstromok vezetésének módja lényegében azonos a telekkönyvel. A törvény csak azoknak a hitelezőknek biztosit elsőbbségi igényt a meghitelezett ingóságokra, akik gondoskodtak arról, hogy a fedezet tulajdonosa és tárgya, a megőrzés helye, a nyujtott hitel összege és feltételei, az adós és a hitelező neve pontos adatok alapján hivatalosan lajstromoztassanak.

A főváros felterjesztésére mindezideig hivatalos válasz nem érkezett ugyan, de ugy az érdekképviseletek, mint a minisztériumban világosan látjuk, hogy az ingójelzálog intézményének bevezetése óriási megkönnyebbülést jelentene a hitelszolgáltatás terén.

Lehetővé tenné, hogy sok-sok kis egzisztencia, akik ma teljesen immobilok és hitelhez jutni nem tudnak, megfelelő kamatláb mellett hitelt szerezzenek. Ezzel egyrészt kötelezettségeiknek eleget tudván tenni, az eddig immobil hitelezőik is mobillá válnának, másrészt, mint fogyasztók fellépvén, a fogyasztói krizist enyhitenék.

A kereskedők a közönség fogyasztóképességét hitel nyujtásával emelhetnék.

Az iparosok pedig szintén képesek volnának arra, hogy kereskedőknek hitelt nyujtsanak. Igy nem kénytelenek kereskedőink oly esetekben is külföldi forrásnál vásárolni, amelyekben eddig is csak azért fordultak oda, mert itthon nem tudtak hitelt kapni.

Az ingójelzálog intézmény bevezetésével az adós ingóságaiban fekvő vagyonát mobilizálhatja, illetve fedezetül lekötheti, a hitelező pedig ez ingóságokban – amelyek az ingójelzálog nélkül megfelelő fedezetül nem szolgálhattak – megfelelő fedezetet találhat.

Az ily hitelnyujtások kockázatának csökkentésével természetesen a kamatláb is csökkenni fog és igy az adós fizetőképessége is emelkedik, ami mindkét fél közös érdeke. A mobillá vált ingóságok alapján az adós könnyebben juthat hitelhez és igy a hitelező követelése is mobilabbá válik. Az adós és hitelező fokozott mobilitása ismét csak a kamatláb csökkentésére vezet.

Az ingójelzálog intézményének bevezetése által tehát óriási tőkék válnának mobillakká és vehetnének részt a szanálás nagy munkájában, amiből eddig az ingóságok nagyértékü tömegének jelenlegi immobil helyzeténél fogva teljesen ki vannak kapcsolva.