Olyan fehér és olyan csillogó! Tiszta, nyugodalmas, megbékélt, összhangzatosan fehér. Eltakar mindent a hó és fehér palásttal leplezi a valóság formáit. Az ablak keretében fehér kép, a makulátlan erkölcs szinében andalító, kék árnyékok lehelletével gyöngéden hullámositott fehér végtelenség: a hó. Gáttalanul szánkózik végig a fantázián az üde tisztaságon és boldog emlékek csillingelése rebbenti meg a fehér csöndet. Égi szinház függönye borult a valóságra, s a függöny mögött vajjon mily emberi szépségek készülnek a bemutatkozásra?

Most lehet ábrándozni, remélni, várni, amikor a meleg takaró éltető álmot szuggerál és lehet képzelődni emberségről, jóságról, szabadságról, föltámadó, régi Magyarországról, amely a kenyér magvával együtt csirázik a hó alatt.

Most el lehet mélázni egy erős és mégis oly távol Magyarország emlékén, ahol a becsületes munka bére emberi élet volt és a törvények a tisztességes akaratot védték a bűn támadásai ellen. Ó, szép Magyarország, ahol minden szabad volt, csak ölni, lopni, csalni és erőszakoskodni nem volt szabad. Magasan delelt a gondolat a szabad égen és ha felhők jöttek, cikázó szabad gondolatvillámok vihara tisztitotta üdévé a levegőt.

Szabad volt üldözni a bünt, nem védte a közlés tilalma a hopponkapott panamistát, - szabad volt dolgozni, jogokat követelni, az ostobákat kinevetni, a rossz politikusokról véleményt mondani, a gyöngéket pártfogolni, a hatalmaskodásokat visszaszoritani és élni, lélekzeni, járni, kelni, leülni és tovább menni, minden embernek egyformán és szabad volt elszörnyedő megvetéssel lenézni a Balkánra, ahol bombát vetettek, katonák politizáltak és társadalmi egyesületek hirdették a nyilt fórumon, hogy a törvény és az igazság az övék.

Mi van a fehér hó alatt? Talán szabadság, üdvösség, régi Magyarország, - talán örökre eltakarta e tiszta fehérség a besugók, az agent provokateurök feketeségét, a tilalmakat, az igazságtalanságot és a sokszinű forradalmak minden pestises hulladékát?

A fehér hó alatt képzelhetünk szabadságot, művelt Európát, bátor liberalizmust, uj életre élesztő, munkás testvériséget, kényes erkölcsöt, egészséges nedveket, amelyek a magyarság egész testében cirkulál, dobog. Álmodozni lehet, szemünkkel fölismerni a hó tisztaságát, de már nem sokáig.

A hó elolvad és jönnek a B-listások, kenyerüket vesztett tanitók, tisztviselők és munkások, régi életüktől megfosztott egyenlőtlenek és félrelapátolják a hó szennyes maradékát és a hó alól feketén buggyan föl a csatak, a sár a rabszolgaság: Európa, Krisztus után az 1925. esztendőben.