A Növényvédelem című igen értékes ujságban írja Kadocsa Gyula, hogy gyümölcsfáink lombjának, virágjának, termésének lerágásával a legnagyobb kárt a téli araszolók hernyói okozzák.

Irtásuk aránylag egyszerű és olcsó.
Az araszolópille nőstényei szárnyatlanok s így gyalogszerrel kénytelenek a fa törzsén felhuzódni, hogy petéiket a fa koronájára, a rügyek mellé letojják. Ha ilyenkor a fák derekára ragadós enyvvel bekent öveket szerelünk fel, a nőstényeket könnyen megfoghatjuk.

Tekintettel arra, hogy a téli kis araszolópille rajzása hazánkban október hónap közepe felé kezdődik, majd egyre erősbödve, tetőfokát november közepe felé éri el, hogy azután fokozatosan gyengülve december első felében teljesen befejeződjék, a nősténypillék megfogása végett a gyümölcsfáinkat már október elején kell védelmi állapotba hoznunk s abban tartanunk december közepéig.

A védelmi felszerelés igen egyszerű.
A fatörzsre embermellmagasságban csomagolópapirosból egy 15-20 cm.-nyi széles övet kötünk. A papiros-öv két végét egymásba toljuk (ha kétrét összehajtva használtuk), vagy szorosan egymásra fektetjük, azután felső és alsó szélén egy-egy kötéssel a faderékhez erősítjük. E célra zsineget vagy vékonyabb drótot használunk.

A főkövetelmény az, hogy az öv szorosan simuljon a kéreghez és sehol rés ne legyen, amelyen át a nősténypille utat találhatna fölfelé. Mikor összes fáinkat már elláttuk a papiros-övekkel, ezekre falapátkával ragadós anyagot, úgynevezett hernyóenyvet kenünk.

Ez a hernyóenyv olyan, mint amilyen a légyfogópapirosra van kenve.
Az enyves-öv szélessége 9-12 cm. között váltakozhatik. A vastagsága 3-4 mm.-nél kisebb ne legyen.