A „vasöklű” magyar közigazgatásról, az ellenzékről, amelyről „uri társaságban beszélni sem illik”, Bethlen demokratikus mázzal bevont reakciós rendszeréről és az indiszkrét magyar urakról

A londoni „Times” Budapestre küldötte Bécsben székelő középeurópai levelezőjét, aki a konzervatív angol világlap vasárnap ideérkezett, október 29-i számában már második rendkívül érdekes és föltűnést keltő cikkét írja a magyar állapotokról. Az első cikk 20-án jelent meg és ebben azt mondja a nagy angol lap kiküldött tudósítója, hogy a magyar uraktól komoly választ csak indiszkrét kérdésekre kaphat az ember, ilyen indiszkrét kérdések pedig Budapesten lépten-nyomon kínálkoznak. Az október 29-i cikk nagyon behatóan világítja meg a magyar pártviszonyokat.

- Ha az ember belpolitikai kérdésekről akar beszélni – írja többek között a Times levelezője -, nagyon erősen kell szorongatni informátorát.

Az ellenzékről, az Ébredő Magyarokat kivéve, uri társaságban beszélni sem illik.

A jobbszélső ellenzéknek e csoportját a hatalmon levők mérsékletének élő bizonyítékai gyanánt tárják az ember elé. A baloldali ellenzéknek a mai magyar választói jog és a vasöklű közigazgatás kezét-lábát megköti, ezért van oly rettenetesen elkeseredve. Elsősorban a választók terrorizálását (dragooning), ami a nyílt szavazás következménye és a sajtó elnémítását (muzzling) rójja föl ez az ellenzék a kormány bűnéül.

- Sokan őszintén csodálják Bethlen gróf államférfiui kvalitásait, amelyeket Nagybritanniában és a kontinensen is elismernek. A szocialisták legveszedelmesebb ellenségüknek tartják. Azt mondják, sikerült demokratikus mázzal bevonnia egy gyökeréig reakciós rendszert.

- Az a parlament, amelynek 245 tagja közül 200-at nyíltszavazással választanak, mai pártmegoszlásával nemigen lehet az ország való érzelmeinek tükörképe. A legitimisták a baloldali pártokkal hiába fogtak össze, hogy a választások titkosságát kikűzdjék, mert az új választójogi törvény a titkos választással megválasztott képviselők számát néhánnyal még csökkentette is.

A cikk azután részletesen ismerteti a Beniczky-ügyet és azt írja, hogy sem a zárt tárgyalás, sem a kifogásolt ujságok betiltása nem uj jelenség a magyar politikában.