A titokzatos Mars bolygó ujra gondolkozásra serkenti az embereket és kiváncsivá teszi őket, hogy vajjon van-e ott ember és ha van, kik és milyen életet élnek ? Máig csak annyit tudunk, hogy a Mars kisebb égi testföldünknél és már sok millió évvel előbb, mielőtt földünk keletkezett volna, már kihűlt állapotba került.

A valószínűség azt tartja, hogy mivel a Mars anyaga hasonló a földéhez, annak épen olyan fejlődésen kellett keresztül mennie, mint földünknek. Ha ez az eset igaz, ugy fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen lehetett a fejlődés és az élet ezen a titokzatos bolygón. Hogy azonban ezt megérthessük, ismernünk kell először földünk fejlődését.

Felső hosszú képünk Á-G betűig bemutatja földünkön a legalacsonyabb fokon álló koponya fejlődését a legmagasabb fokig és azon tul. „Á" mutatja az alsóbbrendű majom koponyáját. „B" a csimpánz koponyája. „C" az első embernek koponyáját mutatja a pithecanthrophus időből.

„D" Egy Neanderthal fajbeli ember koponyája, körülbelül 150,000 év előtti időkből. ..E*' mutatja az Aurigence fajbeli ember koponyáját, mely körülbelül 25,000 éves. „F" ma élő embernek koponyája. Tanulmányozva az emberi fejlődést azt látjuk, hogy a koponya állandóan növekedett. Ezek szerint a „G" jelzésű koponya azt mutatja, hogy milyennek képzeljük el azt kétmillió év után.

Most térjünk át magára az emberi fejre és annak fejlődésére.:
1. Jelzett képünk egy 470,000 év előtti embernek rekonstruált fejét mutatja, 2. képünk a 150,000 éves, 3. képünk a 25.000 éves, 4. párszáz év előtti embernek rekonstruált fejét mutatja, míg az 5. számú képen a mai modern embert és végül a 6. számú kép egy kétmillió év utáni embernek elképzelt fejét ábrázolja.

Térjünk át most eredeti tárgyunkra: a Marsra. Azzal kell kezdenünk, hogy a Marson már csak egészen ritka összetételű légkör uralkodik ugy, hogy a Mars bolygó légkörének sűrűsége csaknem megegyezik a Himalája legmagasabb csúcsán lévővel. A bolygón lévő megritkult légkör arra enged következtetnünk, hogy ott a mellkas aránytalanul megnő és a tett is óriási méretet ölt. Ezek a feltevések nem csupán elméleti okoskodások, hanem példákkal és kísérletezésekkel bebizonyított tények. Ilyen kísérleteket nagy tudósok végeztek földünkön.

Például: J. Barcroff, hires amerikai tanár, a cholóindiánok között élt hosszabb ideig. Ez a faj a peruniai hegyekben él százhuszezer láb magasságban a tenger színe felett. Amig az európai embernek a mellbősége 79 centiméter, addig a rendes fejlődésü cholóindiai embernek 92 centiméter a mellbősége.

A Mars kisebb bolygó földünknél, a levegője sokkal ritkább és vonzóereje sokkal kisebb, mint a földnek. Feltehető, hogy egy 70 kgr.-os földi ember ott csak 22 kgt.-ot nyomna. Amig a földön az ember 4 lábnyi magassága már csak megerőltetéssel ugorhat, addig a kisebb vonzóerejü Marson 11 láb magasságot ugrásával könnyen elérhetné. Amig a földön az ember legfeljebb 100 kgr. súlyt képes felemelni, addig a Marsbeli ember ugyanevvel az erővel 400 kgr.-ot emel.

Maga a Marslakó, már a fent említett okoknál fogva, sokkal magasabbra nő, mint a földi ember és ha valóban létezik marsbeli ember, ugy ezeknek 15-20 láb magasságot kell elérniök. Feltehető tehát, hogy civilizáció szempontjából sokkal előbbre haladottak már a Marciánok, - mint ahogy a Marslakókat nevezik — és tekintettel, hogy náluk minden munkát gép végez, ezért u karjaik teljesen visszafejlődlek, a kar csontját egész vékony bőr fedi. A test sokkal könnyebb a Marson és így feltehető, hogy a Marslakók rendkívül gyorsan és könnyen mozognak, lábaiknak aránytalanul hosszunknak, de azért izmosaknak kell lenniök, hogy az óriási testet elbírjak.

A Marslakók légköre korlátozza a Marciánok szaglási érzékét és ez magyarázza azt, hogy valószínűleg hosszú elefántszerü orruk van, melyek segítségével egészen gyenge szaglási érzéküket megerősítik. Hiszen látjuk a természetben, hogy a legtöbb élőlény ugy van alkotva, hogy az életfenntartáshoz szükséges dolgokat minél könnyebben elérje.

A hatalmas elefántnak hosszú ormányos orra van, hogy könnyebben hozzájusson a vízhez, vagy a zsiráf óriási nyaka, melynek segítségével a legmagasabb fa lombját is leeheti. Ebben a vékony híg légkörben a leghangosabb hang is egészen elgyengül, ezért tételezzük fel, hogy a Marslakóknak óriási kagylószerű fülük van, amelyekkel ezeket a gyenge hangokat felfoghatják.

A Marsban lévő éghajlat igen hideg és ezért gondolják azt, hogy a Marson élő embereknek különös hideget elbíró és behúzható szemeik vannak és a testüket sürü tollszerü hajzat borítja. A két szarvszerü kiágazást a homlokukon antermiáknak képzeljük és a Marciánoknak a hatodik érzékét, vagy is a telepáthikus érzékét képviselik.

Abból az alkalomból, hogy a Mars-bolygó augusztus 22-én földünket megközelitette és csak 34 millió km. távolságban volt tőle, óriási áldozatok árán Amerikában rádióval próbáltak a Marssal összeköttetésbe lépni; de a jövő titka és nagy kérdése az, hogy lesz-e ennek eredménye?