Az előbbit különböző, leginkább mechanikai vagy kémiai ingerek válthatják ki. Utóbbinál a felgyujtást mintegy az állat maga szabályozza. Legérdesebb az ú. n. szakaszos (periodikus) világítás, amidőn t. i. hirtelen felgyullad és ismét gyorsan kialszik a világító szervek fénye. A jávai világító-bogár szervei pl. Gerretsen szerint percenkint 60-120-szor gyulladnak föl és alszanak ki periodikusan a Luciola italica-nál pedig 80—100-szor percenkint (Buchner).

Természetes, hogy a fény ilyen gyors fellobbanása és kialvása folytonos fény pszihológiai benyomását teszi. Gerretsen az említett állatokkal végrehajtott kísérletei eredményeként azt is megállapította, hogy csak akkor világítanak, ha sötétségbe kerülnek. Mihelyt lámpát gyújtott, a világítást abban a pillanatban beszüntették. Ezért nem világítanak nappal és holdvilágos éjszakákon.

A világító szervek működtetése szerinte a lélekzőszervek finom eligazodásaiban az oxigén elzárása által történik, ideg-ingerek kiváltására. Ha a világító-szervekbe levegő nem juthat, mert útját az állat akarattal elzárta, akkor az említett szervek nem működnek. Ami a világítás biológiai célját illeti, az nagyon sokféle lehet.

Így lehet ijesztő fény, melynek feladata hirtelen kigyulladással az üldöző, zsákmányolni készülő ellenséget elriasztani. Lehet csalogató fény. amellyel az illető állat zsákmányát magához vonzza, felhasználva ennek fény felé való törekvését. Szolgálhat tájékozódásra, különösen a mély tengerek sötétségében, vagy a zsákmány, a táplálék megtalálására. A magasabbrendű világító állatoknál végül lehet ismertető fény, amelynek az a célja, hogy a különböző nemű egyedek egymást könnyebben megtalálják. A világítást által tehát úgy az önfenntartás, mint a fajfenntartás szólgálatában.

A bioluminescentia érdekes jelenségének óriási irodalma van ugyan, de a világítás lényege, mikéntje, keletkezése és lefolyása még mindig nem tisztázott. Itt rendkívül eltérőek a vélemények.

1. Régebben arra gondoltak, hogy a fény előidézője a világító szervekben levő foszfor. A fény enyhe csillogása valóban közel áll ennek az anyagnak világításához. De kiderült, hogy a világító állatok szervezetében nemcsak szabad foszfor, de még ennek vegyületei sem találhatók meg. A világítás eredetét tehát másutt kellett keresni.

2. Azután arra gondoltak, hogy a világító szervekben valóságos lassú égés folyik, oxigén jelenlétében. Az egész jelenség tehát nem volna más, mint oxidáció, még pedig a mirigyek által elválasztott zsírnemű anyagok lassú oxidációja. Ez a vélemény nagyon elterjedt a biológusok között. Támogatta ezt a véleményt az a kísérlet is, hogy a világító szervek váladékát szabad levegővel, vagy oxigénnel összehozva, az állati testen kívül is világítanak. Viszont a lélekzőszervek eldugulásával a levegő útja elzárul s így a világítás is megszűnik.

De később azt tapasztalták, hogy egyes világító állatoknak a petéi is világítanak (szentjánosbogarak stb) még az anya testén belül is. Már pedig a petékhez nem vezetnek el a lélekző-csatornácskák finom ágai. A lassú égésnek tehát másfajtájúnak kell lennie.

MOLISCH neves bécsi botanikus, aki különösen a növények világításával foglalkozott sokat , a világítást egyáltalában nem tartotta az élet működésbeli eredményének, hanem valódi égésnek. Az élet munkája szerinte csak annyiban állana, hogy bizonyos kémiai vegyületeket termeljen, amelyek azután oxigén jelenlétében elégnek és így világítanak. Ezeket az anyagokat "photegen"-eknek nevezte. Olyan vegyületek lehetnek ezek, mint pl. a zsírok, éterikus olajok, melyek oxigén jelenlétében elégnek és közben világítanak is.

3. De az oxidáció lefolyása még mindig nyilt kérdés maradt. Milyen ez az égés? Számos kutatás és kísérlet eredményeként kiderült, hogy az égés közvetítője egy enzim. Ez is meghatározott vegyület, melyet "oxidase"-nak neveznek el. Égés csak ennek jelenlétében történhetnék.

GERRETSEN szerint azonban még egy másik enzim jelenléte is szükséges a világításhoz. Ezt "photogenase"nak nevezte el. Feladata az volna, hogy a világító szervek mirigyeibe változtassa át. A másik enzim a világító-anyag elégését idézi elő. Neve: "luciferase". A világítás folyamata tehát e két enzim müködésének eredménye, a következő vázlat szerint:
táplálék – világító-anyag – oxivilágítóanyag+fény= photogenase luciferase