Ha végignézzük mostani kiállitását, önkéntelenül is kénytelenek vagyunk megállapitani, hogy képeit nem skatulyázhatjuk be, nem huzhatjuk rá a különböző festői irányok jelszavait. Kornai József egyéniség és habár nem törekszik erre, mégis a sok különféle kép között van valami összekötő kapocs, amely mutatja, hogy egy müvész munkája valamennyi.

Festői meglátásának alapja a francia iskola, de nem szolgai utánzója a nagy francia mestereknek, hanem amit tőlük tanul, átszüri magán, és igy mégis magát adhatja mindenütt. Portréi közül különösen a Kenyeres lány lep meg bennünket. A fiatal lány üdeségét, után annak plaszticitását, az anyagok közti valóskülönbségei kevés eszközzel kitünően oldja meg. Párisi képen a leegyszerüsités dominál. A háttér, a részletek mind csak arra szolgálnak, hogy a főalakot kidomboritsák.

Tájképei (Sétány, Mezei táj) egészséges perspektiváju alkotások, amelyekben a művész nem távolodik messzire a naturális törekvésektől. Meg kell emliteni ballerinaképeit is, amelyekben a mozdulatokat fényhatásokkal fejezi ki artisztikusan. Kornai József harmadik kiállitása sok fejlődést mutat és bár további megnemállást igér, mégis leszögezhetjük, hogy egy kiforrott művészi pálya jelentős állomása. Komoly gyüjtőkörökben nagy érdeklődéssel tekintenek a művész alkotásai elé.