Herceg, aki inkognitóját a razzián vetette le – Egy mosónőnél evett hitelbe, de csak fiatal nőt akart feleségül venni

Előkelő, jól ápolt, elegáns öregur érkezett 1924 október 20-án Budapestre. Sopronból jött, jelentkezett a rendőrségen, szabályszerü német utlevelet mutatott föl és tartózkodási engedélyt kért. Az utlevelet, amellnek felzeti F. E. No. 3000. belső száma No. 6996, a bécsi német követség állitotta ki 1923 november 8-án. A két évre kiállitott érvényes utlevél tulajdonosa Seine Durchlaucht Prinz Alexander Hohelohe-Oehringen Freiherr von Gabelstein, született 1871 december 20-án.

A herceg 64.189 szám alatt megkapta az engedélyt, hogy Budapesten tartózkodjék. Nem sok podgyásszal érkezett a herceg, de elegáns lénye az előkelő dunaparti hotelben, ahol megszállt, jó hatást tett. Mindössze egy rend sötétkék ruhája, egy fölöltője, egy kis bőröndje s egy monoklija volt. Rövid időre jött – mondta – s inkognitóban akar maradni, ezért a hotelben csak Freiherr v. Gabelstein néven jelentette be magát.

Rövid pár hónap telt el azóta s a herceg inkognitóját egy razzián vetette le, amikor már nem is akarták hinni, hogy igazán herceg. Eleinte az előkelő dunaparti hotelből még ellátogatott a magyar arisztokratákhoz, akikkel ismeretséget tartott fönn. Azonban csakhamar visszavonult és szerényebb szállodába költözött. Itt csak pár napig maradt és gyorsan végigvonult a szállodák ranglétráján, mindig lejjebb. Ekkor már akadt egy-két bizalmasa, kisebb vendéglőkben, akiknek elmondotta, hogy szégyenében, mert teljesen vagyontalan maradt.

Évekkel ezelőtt elvált feleségétől s akkor feleségének juttatta vagyonát és bécsi palotáját, azzal, hogy a családtól havi 4 millió apanázst kap. A család azonban a frank-kontreminnel tönkrement s az apanázs megszünt. Igy akadtak polgári ismerősök, akik egy darabig hiteleztek a hercegnek, de lassan ez a hitel is elmaradt. Bánatában inni kezdett és kis vendéglőkben szerény asztaltársaságok meghívásait fogadta el. Legutóbb, amikor már hideg lett, egy ilyen asztaltársaság télikabátot vett a hercegnek, aki közben megkopott, monoklija is eltört s már csak félmonoklit hordott. Végül is arra gondolt, hogy házasságot köt. Ezzel a tervvel utóbb mind élénkebben foglalkozott.

Dr. Popper Elemér ügyvéd részére meghatalmazást is állitott ki, hogy az ügyvéd tárgyaljon a megfelelő ajánlattevővel. Hajlandó volt bárkit feleségül venni, valláskülönbség nélkül, azzal, hogy a házassággal a birodalmi grófnői cím jár. De kikötötte, hogy csak akkor lakik együtt feleségével, ha az fiatal nő.

Ugyanekkor már a Dohány-utcai Orient-szállóban vett szobát. Egy kis skatulyában két gallérral vonult be a szállodába s mert nem fizetett, két nap mulva kitették. Hajléktalan lett s ekkor egy borbély ismerőse megszánta, anyjához vitte el, aki mosónő és a Hajdu-utca 3. szám alatt lakik. A mosónőnél kosztot és kvártélyt kapott a herceg, hitelbe. Február 7-én történt, hogy a herceg többé nem jött vissza a mosónőhöz. Aznap éjszaka razziával találkozott a herceg, aki fölmutatta utlevelét, fölfedte inkognitóját. A kopott, rongyos öregemberről nem akarták elhinni, hogy herceg s bevitték a toloncházba.

A történet itt véget ér, Alexander Hohelohe-Oehringen herceg őfenségét – szegényt – most a toloncházi rabkórházban ápolják.