A vulkáni kitöréseket sok esetben izzó felhők kísérik, melyek lavinaszerűen hömpölyögnek le a hegyek oldalán s elpusztítanak és lángra lobbantanak minden élő és élettelen tárgyat, ami még megmenekedett a vulkáni kitörés más megnyilvánulásai elől.

A Föld legborzalmasabb vulkáni katasztrófája 1902. május 8-án játszódott le a vulkáni eredetű Kis-Antillák szigetcsoportjának egyikén: a St. Martinique szigeten. Martinique szigetén van a Pelée vulkán, amely már mintegy félszáz év óta kialudt vulkán jellegét mutatta és csupán két ízben észlelték rajta a működésüket beszüntető vulkánokra jellemző „vulkáni utóhatásokat”,a gőz- és gáz-exhalációkat.

1902. április 22-én a vulkáni kitörés beköszöntőjeként megmozdult a föld és elszakadt a kábelvezeték Martinique és Guadeloupe szigete közölt. Több apró kitörés után május 8-án bekövetkezett a borzalmas katasztrófa, amikor a Vezuvhoz hasonló nagyságú Pelée vulkán a virágzó kultúrájú, modern St. Pierre várost 30.000 lakosával együtt nyom nélkül eltörölte a föld színéről.

Ennek a kitörésnek egyik kísérő jelensége az izzó felhők voltak, melyek a kráterből kiindulva a föld felszínéhez simulva mp-kénti 150 m-es sebességgel hömpölyögtek le a város felé a hegy lejtőjén. Ezek az izzó felhők a fő alkotórészüket alkotó gázokon és vízgőzökön kívül szilárd elegyrészeket is tartalmaztak, főleg sok igen jól fejlett augit- és hypersthen-kristályt is, ily mód tehát hőfokuk a kitöréskor 1200 C°-nál alacsonyabb nem lehetett.

Az eddigi megállapítások szerint azonban ezeknek az izzó felhőknek a hőfoka abban a percben már, mikor a város fölött elvonultak, nem lehetett nagyobb, mint 1058 C°, mert a város telefon-vezetékének rézdrótjai nem olvadtak meg (a rézdrótok tudvalévően az előbb említett hőfokon már megolvadnak), ellenben 450 C°-nál feltétlenül nagyobbnak kellett lennie, mert a város összes házai lángra lobbantak, mikor a felhők felettük elvonultak (a 450 C° ugyanis a faanyagok gyulladáspontja).

SAPPER KÁROLY tübingai egyetemi tanár, a vulkanológia egyik legkiválóbb szakértője, aki a kitörés évében Martinique szigetén járt, egy rendkívül érdekes adat birtokába jutott, melynek segítségével pontosabban meghatározható az izzó felhők hőfoka a város felett való elvonulásuk perceiben. SAPPER ugyanis egy üveget talált, mely az izzó felhő átvonulásának idején a város egy helységében a földön állt.

Ennek az üvegnek a nyaka derékszögben elhajlott abban az irányban, melyben a felhő haladt.1 Hazatérése után a tübingai egyetem laboratóriumában kísérleteket végeztek és úgy találták, hogy 920 C°-ú 1.5 percig tartó hőmérsékletre volt szükség, hogy egy körülbelül hasonló 2.9 mm falvastagságú üveg saját súlya alatt meghajoljon, 800 C°-s hőmérsékletnél pedig már 2 ½ percnek kellett eltelnie, hogy hasonló jelenség bekövetkezzék. SAPPEr ezek szerint a felhők hőfokát 700-800 C°-ra becsüli és elvonulási időtartamukat 2 ½-3 percre teszi. Újabban azonhan STECHOW E. más véleményen van. 

STECHOW 1912-ben szintén felkereste Martinique szigetét és ugyancsak egy üveg birtokába jutott, amely azonban ellentétben SAPPER példányával a katasztrófa perceiben nem álló helyzetben volt, hanem a földön feküdt. Míg SAPPER példányán csak az üveg nyaka hajolt meg s a többi rész teljesen érintetlen maradt, addig ez az üveg teljesen felolvadt, szemben lévő oldalai, mint két papiroslap, szorosan egymáson feküdtek s csak a legalsó részen maradt meg tisztán az üvegnek egy kis része. Az üveg egy pezsgős üvegnek látszik, a nyakon 4, a többi részen 3 mm-es falvastagsággal.

Ezenkívül az üveg még erősen deformálódott is. STECHOW véleménye szerint egy ilyen vastag üveg megolvadásához és erős deformálódásához, különösen mikor ez egy zárt pincében feküdt, az izzó felhőnek sokkal magasabb hőfokának kellett lennie, mint amilyennek SAPPER tartotta. SAPPER üvegje azért nem olvadt meg annyira, mert álló helyzetben volt, az utóbbinak falai azonban fekvő helyzetük folytán saját súlyuk alatt összelapultak.

Szerinte a hőfok még az 1058 C° legmagasabbnak feltételezett hőmérsékletnél is nagyobb lehetett s a telefonvezeték rézdrótjai csak azért nem olvadtak meg, mert ez a hihetetlen magas hőfokú izzó felhő 2-3 perc alatt túlhaladt a városon. Tehát nem a hőfok volt alacsony, hanem az idő volt kevés a rézdrótok megolvasztásához. Így tehát az izzó felhők hőmérsékletét az eddig feltételezett hőfoknál is jóval magasabbnak kell tartanunk.

Dr. Kutassy Endre.