Nyilván a fővárosi választások illuzióromboló eredménnyel keseritették meg egy pillanatra okos népjóléti miniszterünk szájaizét s ragadtatták őt olyan nyilatkozatra, amit másoknál szokott ékesszólásával sietne megbélyegezni. Azon aggódik nyilatkozatában, hogy mi lesz most, amikor a közgyülés többsége demokrata, a választott tisztviselők pedig Wolffpártúak? 

Hát mi lesz? Mi ugy tudjuk, hogy a hivatalnokoknak hivatalos kötelességei vannak, amiket pontosan egy magánembert, aki imádhatja Wolffot vagy sóvároghatja Vázsonyit, de a hivatal iróasztala mellett ez a magánember a levelek legmélyebb redőibe rejtőzik s az aktákat a hivatalnokok szerkesztik, aki semleges, aki pontosan megszabott munkát végez nem a párt, hanem a közönség szolgálatában.

Nagyot nézne Vass kegyelmes úr, ha mi aggódnánk a népjóléti minisztérium rendjéért, amidőn esetleg, ne adj Isten, a kegyelmes ur onnan kivonulna és átadná helyét – csak példaképpen mondjuk – Rassay Károlynak.  Hogy a tanácsosok és a referensek, a titkárok és a számfejtők Vass-pártiak? Hát aztán, mondaná a kegyelmes ur, amikor tanácsolnak, referálnak, titkároknak és kiadnak, akkor nem Vass-pártiak, nem Rassay-pártiak, hanem miniszteriumpártiak, adófizetőpolgárpártiak, tisztviselőesküpártiak, kötelességpártiak, - hivatalnokok a köz szolgálatában. Hát a főváros tisztviselői nem azok? Ők talán politikai okokból amerikázni fognak, megobstruálják Bárczy Istvánt és nem szedik be az adót, nem iktatják az aktákat, nem intézik el a kérvényeket, nem számfejtik a kiadásokat és nem fogalmazzák a rendeleteket?

Ez a Balkánon elképzelhető, ahol a politika változásaival párhuzamosan kirugják az előbbi rezsim tisztviselőit és helyükbe az uj rezsim a maga embereit ülteti.  De nálunk? Bizonyára maga a kegyelmes ur is, lehiggadván az első meglepetés izgalmából, megütödve olvassa tulajdon nyilatkozatát s nem lát többé megközelithetetlen tisztviselők dolgoznak a köz szolgálatában s tölük függetlenül változik és erjed a politika. Hiszen az a káosz, amitől a kegyelmes úr fél, az nem is Balkán lenne, hanem a hivatalnokok ilyen politikai terrorja, az maga lenne a fehér vagy vörös… bolsevizmus. 

Ezt pedig talán Vass kegyelmes úr se tételezi föl annak a Wolffnak a hiveiről, akit ő olyan közelről ismer. Vagy talán éppen azért tételezi föl?