A kifejlődött juhokat az évente egyszeri nyírás mellett április, május havában vagy június elején, kétszeri nyírás esetén pedig április és szeptember végén nyírják. A nyíróhelyiséget padlózni szokták, hogy a bundákhoz piszok ne érjen és hulladék is össze legyen gyűjthető.

A „nyírók” nálunk a régi, közönséges ollókat használják.
Nagyon üdvös lenne, ha a hajlítotthegyű ollók terjednének, mert ezekkel nem oly könnyen metszhető, illetőleg szúrható meg a juh bőre. Az amerikai (lónyíró) ollókat csak ritka bundák nyírásánál lehet használni.

A nyírást – helyi szokás szerint – ülve vagy állva végzik.
A birka lábait szabadon hagyják vagy kalodába kötik. Naponta egy nyíró kézi erővel 24-40 juhot, géperővel 40-50 juhot nyír meg. Egy juh megnyírása 10-25 percig tart.

A nyírási munka jól van végezve, ha sekély a tarló, összefüggő a lenyírt bunda és a juh bőre sehol sincs meg sebezve. Az esetleges bemetszéseket a fertőzés megakadályozására kátránnyal kenik be vagy behintik tiszta hamuval.

Nyírás után a bundából ki kell szedni a durvább takarmány- és alomrészeket, le kell vágni a koloncokat, le kell választani a „sárga” részeket, és a „haslábgyapjút”. A lenyírt gyapjút zsákolás előtt kellőleg ki kell szárítani. A szárítás 1-5 napot vesz igénybe az időjárás és a helyiség légjárhatósága szerint.

A zsákolásnál a bundákat gondosan elosztva kell a zsákba helyezni, hogy ennek teljes üre ki legyen használva. De azért a megtiprás fölösleges. Egyazon zsákba különböző gyapjúféleségeket csomagolni kár; ezt a kereskedő mindig hibáztatja. Külön zsákba kerüljön az anya-, kos-, ürü- és bárány-gyapjú, külön a haslábgyapjú. A megtelt zsákot be kell varrni s a gyapjú minőségét reá feljegyezni.

A zsákolt gyapjút eladásig száraz és hűvös helyen kell tartani.
Nedves helyiségben (pincében) megpenészesedik, megdohosodik, míg meleg vagy légvonatos helyen (padláson) túlságosan kiszárad.