Ennek a boldogtalan országnak legcsunyább sebei azok, amiket a korrupció ejtett rajta. Ezek a sebek üszkösek, gennyesek, fertőzők, mint a pestiséi. Kétségtelen tény, hogy a választási visszaélések, csalások, vesztegetések, erőszakoskodások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ebek harmincadjára kerüljünk, oda jussunk, ahol ma vagyunk.

A mult és a közelmult oly megalázó emlékei kisértenek az elszakított területeken, ahol a románok, szerbek és csehek e hirhedt kortesfogásokkal nyomják el és semmizik ki a magyar választók akaratát. Nagy szégyen ez, jó uraim! Most, négy év után, a főváros népe uj törvényhatóságot választ. Önök az ugynevezett Ripka-párt listáján szerepelnek a XI. választókerületben. És kétségtelen bizonyossággal megállapították, hogy a Ripka-párti ajánlatokat a legalpáribb csalások, fondorlatok, hamisitások, tolvajlások segitségével szedték össze.

Halottak, fegyencek is ajánlották Önöket, egész sereg polgár pedig írásban nyilatkoztatta ki, hogy a nevét ráhamisitották az ajánlószelvényekre. Meg vagyunk győződve arról, hogy Ripka kormánybiztos úr távol áll e Btk.-be ütköző deliktumoktól. Önöket azonban, méltóságaim és nagyságosaim, már eddig is sulyos erkölcsi felelősséf terheli.

Miért nem adták rendőrkézre fizetett elvbarátaikat? Miért nem tagadták meg a közösséget azzal a választási irodával, amely ilyen gaztetteket operál? Miért nem bélyegezték meg egyenként és összesen, már a kormány Ripka és a saját érdekükben is, névszerint azokat, akik arcpiritó gyalázatosságok részesei? A hallgatás és a meglapulás a leggonoszabb látszatokra adhat okot. Még azt mondhatnák, hogy a hallgatás ily esetben bünpártolással egyenlő…