VEGARD, az északi sarkfény jelenségeinek kiváló kutatója, eddigi megfigyeléseiből a levegő felső rétegeinek összetételét akarja megállapítani úgy, hogy más légköri jelenségekkel megegyezésben maradjon. Az északi fény színképében a sokat emlegetett zöld vonalon kívül két kék és egy ibolyántúli vonal egészen biztosan nitrogéntől származik.

VEGARD az utóbbi megfigyelésekben különösen arra törekedett, hogy különböző magasságokból kapjon színképet. Valóban sikerült a sarkfény alsó határától felfelé számítva 50 és 80 km-ig eső rétegben színképeket megfigyelnie. Azelőtt azt sejtették, hogy a zöld vonal hidrogéntől vagy héliumtól ered, mert ezek könnyű gázok és így azt várták, hogy a felső rétegekben ezek túlnyomóak.

De a zöld vonal fényessége a többi nitrogénvonalhoz képest felfelé még kissé gyengült. A színképelemzésből is azt következteti VEGARD hogy ez a vonal hidrogétől vagy héliumtól nem származhat és bár a nitrogén laboratóriumi színképében előállítani nem sikerült. VEGARD mégis azt hiszi, hogy a nitrogén kelti. A megfigyelésekből annyit mindenesetre lehet következtetni, hogy a felső rétegekben a nitrogén túlnyomó. Arra nézve, hogyan maradhat meg a nitrogén a nehézségi erővel szemben 100—150 km magasságban.

VEGARD azt a föltevést állítja fel, hogy elektromos erő hajtja a nitrogén-molekulákat felfelé. De elektromos gázréteg nem valószínű, mert különben a gáz az elektromos erő folytén elhagyná a légkört. A nitrogén az itt uralkodó hőmérsékleten, amely valószínűleg közel van az abszolút nullaponthoz, a Napból jövő ionokon apró kristályokban lecsapódik. A Nap sugárzása pedig fényelektromos jelenséget kelt, a részecskéket negatív elektronok hagyják el, tehát a kristályok elektromosak lesznek.

BOHR felfogása szerint a színképben annál több vonal keletkezik, mennél meszszebb esnek a molekulák egymástól, vagyis mennél nagyobb a ritkítás. De a felső rétegekben keltett színkép csak kevés vonalból áll, pedig a ritkítás nagyfokú. Tehát ez is valószínűvé teszi, hogy a színképet nem gázmolekulák, hanem molekula-csoportok létesítik.

Ahol a Napból kiinduló elektromos sugárzás a nitrogénport éri, ott a zöld vonal a színképben uralkodó. Ha pedig a sugárzás közönséges nitrogéngázba jut, akkor a nitrogén szokásos színképe áll elő, melyben a vörös sávok a legerősebbek. Ha a Napból erős sugárzás jön a felső légrétegbe, akkor ennek bombázása a kristályokat szétrobbantja és így itt is a vörös színkép mutatkozik. A sarkfényben látszó színváltozásokat tehát elég valószínűen tudja VEGARD megmagyarázni.

A színváltozás magassága a nitrogénkristályok alsó határát jelzi. Ilyen színváltozást valóban meg lehet figyelni. A meteorok színe először zöldes, utóbb hirtelen vörös lesz. Mint látjuk, VEGARD egészen átalakítja a felső levegőrétegekre vonatkozó felfogásukat, mert szerinte hidrogén- és héliumréteg, mint eddig hittük, nincs.

Mende Jenő.