Az egri földrengés a tektonikai rengések közé tartozik. A Bükkhegység karbon- és triasz-kori képződményekből felépült régi tömege Eger környékén számos EK—DNy-i irányú és néhány erre merőleges vetődést vonal véget ér s a lesüllyedt régi képződmények fölött a harmadkor hatalmas vastagságban fekszenek.

E rétegcsoportokat szintén átjárják fiatalkorú vetődések, amelyek ÉK—DNy-i irányúak. Csak a Bükkhegység DK-i oldalán levő dombvidéken vannak erre merőleges ENy—DK-i irányú vetődések, sőt Eger közvetetlen környékén még ÉD-i irányúak is. A salgótarjáni szénterületen ez az említett egymást keresztező vetőrendszer uralkodik.

A földrengés közvetetlen oka kétségtelenül egy, vagy több ilyen fiatalabbkoru vetődés mentén való hirtelen történt kis elmozdulás, zökkenés volt. Végső elemzésben pedig azt mondhatjuk, hogy a végok a Föld belsejében e tájon felhalmozódott feszültségnek vetődések mentén földrengés alakjában való kiegyenlítődése volt.