A kisipari hitel egyike a legdrágább kölcsönöknek

1925 | Július

A kétségbeesés fekete felhője kiséri a mai iparos-generációt lépten nyomon és még csak reményt nyujtó némi fényt sem lehet találni az iparosvilág égboltozatán, mert amit esetleg felülről nyujtanának ennek a társadalomnak, azt alant gáncsolják el, illetve terelik mellékvágányokra és igy mindenki jut egy kis konchoz, csak maga az iparosság nem és ha véletlenül igen, akkor azt más érdekek fölözik le.

Csak az Iparosok Országos Központi Szövetkezete 52 milliárd hitelben részesült egy éves fennállása óta, természetesen azzal a célzattal, hogy a kisiparosok hiteligényeit ezzel támassza alá. Ugyancsak számtalan milliárd utaltatott ki kisipari hitel céljaira a Pénzintézeti Központ utján fővárosi és a vidéki bankoknak is és mit tapasztalunk, különösen a vidéken, azt hogy az ujjunkon össze számolhatjuk azokat az iparosokat, akik hitelhez jutottak.

Akik pedig hitelben részesültek, azok nem birják elviselni a vele járó terheket, mert ha a kamatokhoz hozzá irjuk a kijárási költségeket is, akkor igy summa summárum a felvett összeg 25-30 százalékba került, esetleg többe.

Igen figyelemre méltó egyik fővárosi nagy lap idevonatkozó közlése, amit azért közlünk, mert ehhez az elfogultság vádja nem férhet hozzá:

„Ma a kisipari hitel egyike a legdrágább kölcsönöknek és 17.7-19.3 százalék között ingadozik. A tényleges kamatkötelezettséget mindez még nem fejezi ki, mert tudvalevő dolog, hogy 17.7-19.3 százalékot csupán azok az adósok fizetnek, akik a legutóbb történt rátaleszállitás után vettek föl kölcsönt, mig a nagyobbik, még le nem járt kölcsönök után a közvetitők még mindig 20-21 százalék kamatot számitanak.

Sulyosan esik a latba, hogy a megbizott intézetek az egész kölcsönakciót szinte kisajátitották és sokszor annak adnak kölcsönt, aki mindjárt részvényt is vásárol. Az állami hitelakciónak ilyen furcsa félremagyarázását látjuk egyes hitelintézeteknél, amelyek a kölcsön mellett saját kibocsátásaikat a megszorult kisiparos nyakába varrják.

Miután jelentéktelen kibocsátásokról van szó, az adós kisiparos számára a részvény vagy üzletrészátvétel fond perdu-t jelent, mert hisz azt sosem tudja eladni, vagy ha eladja, ezt csak veszteséggel tudja megcsinálni.

Junius elseje óta a helyzet még inkább rosszabbodott, mert a közvetitők most már maguk végzik a hitelbiztositást, miután az Anker Biztositóra nézve az üzlet állitólag balul ütött ki és nem talált külföldi biztositót, amely a viszontbiztositást vállalta volna.

Most aztán az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezete, a Budapesti Kisipari Hitelintézet, valamint a megbizott vidéki bankok maguk szedik be a biztositási dijakat és még többet akarnak keresni. A most érvényben levő 17.7, illetve 19.3 százalék kamatból a közvetitő intézetek nem kevesebb, mint 7.2, illetve 8.8 százalékot vonnak le maguknak, ami azt jelenti, hogy az állami hitelakción legalább négy ötmilliárdot keresnek, nem is emlitve azt a nettó nyereséget, amit ezek a saját kibocsátásaik eladása révén elérnek.

De más bajok is jelentkeznek és az állami hitelakció keretében beteg és fölszámolásra megérett vállalkozásokat akarnak szanálni.

Ezt nevezik Magyarországon kisipari támogatásnak, amiből az iparosnak a véres verejték és nem az előny jut osztályrészéül.

A jelen pillanatban még nem akarunk rá mutatni mindazon hibákra, amelyek ezen hitelakciót igy megdrágitották, csak arra akarunk kitérni, hogy milyen helyzetbe jutottak azok az iparosok, akik a kölcsönt igénybe vették.

A kölcsönvevő iparosok a kölcsön összegeket a remélt vállalatokból számitották törleszteni, melyek a mostoha gazdasági viszonyok folytán elmaradtak. Természetesen ezért most fizetni nem tudnak, a kamat fizetése felemészti összes jövedelmüket, vagy dagasztja az adósságukat, szóval beleestek a gazdasági lejtőbe, melyen a megállás a tönkrejutás pontjánál van.

A kisipari hitel sérelmeit a kereskedelemügyi miniszternél tartott ankét ugyan ezen sérelmek feltárása mellett tárgyalta le Dobsa László dr., az IPOSz igazgatója, értékes előadása alapján, melyből kitünt, hogy a vidékre a kisipari hitelből összesen 12 milliárd jutott, és egy-egy iparosra alig 200.000 korona.

Az elhangzott panaszokra Kulcsár József, az IOKSz vezérigazgatója válaszolt és azt igazolta, hogy a vezetése alatt álló Iparosok Országos Központi Szövetkezete annak figyelembe vételével, hogy az intézet ne fizessen rá, a kisipari hitel kamatlábát a viszonyokhoz megfelelően leszállitotta.