A vezető gólt az olasz Conti lőtte, Spitz egyenlített ki és Takáts védhetetlen lövéssel szerezte meg a győzelmet. – A magyar védelem brillírozott.

Vasárnap már a kora esti órákban ezer és ezer sportrajongó sietett a lapok szerkesztősége elé, hogy a milánói nagy ütközet eredményét minél előbb megtudja. Az első híradások 7 óra után érkeztek Budapestre és amikor nyilvánvaló lett, hogy a magyar válogatott csapat értékes győzelmet aratott Milánóban, határtalan lelkesedés lett úrrá a szorongó lelkeken – mert titokban mindenki vereségtől tartott.

Egészen ismeretlen emberek összeölelkeztek. Mindenki tudott valami érdekes részletet az ötödik olasz-magyar válogatott mérkőzésről és csakhamar a legfantasztikusabb hírek jártak szájról-szájra, amelyekből természetesen egy szó sem volt igaz, de a sportfanatikusok boldogan ittasodtak meg az értékes győzelemtől.

Két órakor autókon robogtak ki a mieink a zászlódíszben pompázó pályára, amelyet ekkorra már vagy 20.000 főnyi közönség tartott megszállva.

A rendőrség lezáratta a kapukat, mert már életveszélyes volt a tolongás a csak 15.000 néző befogadására épített sporttelepen. A megérkező magyar játékosokat lelkes "Evviva" és "Éljen" kiáltásokkal fogadták, mert a tribünön a Milánói Magyar Egyesület vagy 1000 taggal képviseltette magát, hogy a magyar színek dicsőségéért küzdőket buzdítsák és bátorítsák.

A mérkőzés
Slvaick (Páris) bíró sípjelére a küzdő felek a következő fölállásban léptek a pályára:
Magyarország: Zsák – Fogl II., Fogl III. – Fuhrmann, Kléber, Blum – Rémay III. (Kautzky), Takáts, Orth, Spitz, Kohut.
Itália: De Pra (Genova) – Calligaria (Casale) De Vocchi (Genova) – Genovei (Bologna), Baldi (Genova), Aliberti (Torino) – Conti (Internationale), Cevinnini III. (Internationale), Dela Valle (Bologna) Magnozzi (Livorno), Lovratto (Hellas).

Azonnal az olaszok támadnak, akik a fanatikus közönségtől hajszolva, lelkesebbnél lelkesebb támadásokat vezetnek a magyar kapu ellen, amelyben Zsák sziklaszilárdan áll. Bár a védelemben különösen a Fogl-testvérek és Kléber föladatok magaslatán állottak, sikerült az olasz csatároknak szép kombinációs játékkal egészen a tizenhatos vonalig eljutni, ahonnan a jobbszélső Conti helyezett lövéssel megszerezte a vezetést. (18. p.)

A közönség lelkesedése leírhatatlan volt. Szinte üvöltöttek izgalmukban és ettől az olasz játékosok megittasodva, vadul, szinte ész nélkül rohantak előre, ha megkerítették a labdát. Az olaszok fölénye azonban csak 20 percig tartott. Ettől fogva minden támadásunk megtört a Fogl-gáton és a magyar támadósor folyton előbbre és előbbre dolgozta magát.

A 28. percben Spitz váratlan lövéssel kiegyenlített. Ezután, mint egy óriási kaleidoszkópban, folyton változott a játék képe, de a magyarok technikai fölénye mindjobban kidomborodott.
A 20. percben a jóformán csak statisztáló Rémay III. helyét Orth kívánságára Kautzky foglalta el. Nemsokára Spitz a fején megsérült, de tovább játszott. Félidő: 1:1

A mérkőzés második felében a magyar fiúk erősen ambicionálták a győzelmet és bár kemény ellenállásra találtak a túl energikusan védekező olaszokban, a 25. percben Takáts védhetetlen lövéssel bebiztosította a győzelmet. 2:1

A tribünökön szorongó magyarok lelkes éljenzésbe törtek ki, amelyet az olaszok megdöbbenve hallgatnak, mert látják, hogy már hiába minden. A magyar futballiskola még mindig dominál az olaszok fölött, ezt állapították meg a milánói pályára kiözönlő közönség soraiban.