A Fővárosi Szabadelvű Párt vasárnapi zászlóbontó gyülésén elhangzott szónoklatokról Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta munkatársunknak.
- Az első megjegyzésem, hogy körülbelül már másfélesztendővel ezelőtt amikor betegen kellett elutaznom Budapestről, hogy külföldön gyógyulást keressek, a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél díszes társaság jelent meg, amelynek tagjai voltak Heinrich, a vezér, Urgon Gábor, Bárczy István és a régi munkapárti kerületi klikkek vezetői. Ezen az értekezleten, amint hitelesen megállapított, megbeszélték, hogy Vászonyi-mentes és Wolff-mentes községi pártot kell Budapesten alakítani a kormány támogatása mellett.

- Azok az urak, aki ma az ártatlanság szineiben ragyognak, másfél esztendővel ezelőtt megállapodtak a kormánnyal. Már akkor összekerültek Heinrich Ferenccel, akivel még az 1922. évi nemzetgyülési választások alkalmával szembenállottak. 1922-ben ugyanis ezek az urak nagyon keresték az egységet a demokratákkal, mert lajstromos lévén a szavazás, ez az egység számukra kivánatosnak látszott. Igy kerületek be a közös listán a déli kerületben Bárczy István és Rassay Károly, a demokrata párt költségén és nagyrészben szavazataival a nemzetgyülésbe.

- Majd legközelebb le fogom közölni azokat a fulmináns beszédeket, amelyet annak idején a szabadelvü urak a Heinrich-párt ellen tartottak. Mi meg maradunk régi álláspontunk mellett, mert Heinrich Ferenc is megmaradt régi álláspontján. Hiszen az "Uj Nemzedék" karácsonyi számában most is a leghatározottabban nyilatkozott az általános, titkos szavazójog – ellen. Világos, hogy amig az egységes párt nem helyezkedik szabadelvű alapra, amig a polgári társadalom nagyrésze reakcionárius: a reakciót csak a demokrata és szabadelvü polgárok, valamint a munkások nagy összefogása döntheti meg.

- Aki ma átveszi a Wolff-párti demagógiát a szociáldemokraták ellen, aki ma még a kommunista rémet emlegeti, az nem harcolhat komolyan a reakció ellen. Különben Ugron Gábor tagja volt az első bloknak, amelyben együtt ült a szociáldemokratákkal és Rassay Károly alapítója volt a második bloknak már a jelenlegi nemzetgyülés alatt és itt ugyancsak taktikai egységben haladt a szociáldemokrata párttal. Polgári aggodalmaink tehát meglehetősen lekéstek és csodálatos, hogy közvetlenül a kommün bukása után kevésbé erősen égett e férfiakban a szociáldemokraták ellen való gyanu, mint ma.

- A valóság az, hogy a szociáldemokrata párt a polgári politikusok hatása alatt valósággal lemond arról, hogy a városházán többségre törjön és valósággal polgári politikát követ, mert a jogegyenlőségért, a közszabadságokért és a békés munka lehetőségéért száll sorompóba. A polgári társadalomnak a legrosszabb szolgálatot azok a scharfmacherek teszik, aki a fajvédőszótárból ellesett heccelődéssel a munkássággal való együtthaladás ellen izgatnak, holott ez az együtthaladás életérdeke mind a mérsékelt munkásságnak, mind a mérsékelt polgárságnak. Azok az előkelősdit játszó kapitalista izraeliták, akik már egy emberéleten keresztül űzik a trófeát, hogy a Nemzeti Demokrata Párt ellen agyarkodnak és ontják a pénzt a demokrata párt ellen, amelyben keresztény és zsidó kispolgárok és a dolgozó középosztályhoz tartozók évtizedek óta  támaszkodhatnak,  hisz ez a kispolgári és középosztálybeli réteg a polgári társadalomnak utolsó bástyája Budapesten.

- Annyi öntudat már van a kispolgárságban, hogy Gyosz-magyarok és egyéb polgári mágnások vezetése alá nem adja magát. Amint a magántisztviselőjétől és alkalmazotti réteg már nagyrészben elszakadt a polgári társadalomtól, ugy kerülne most a sor a kispolgárságra, ha sikerülne a kormánytámogatással és egyebekkel jól megalapozott támadás a kispolgárság ellen. Mirajtunk csak pyranusi győzelmet lehet aratni, ha mi egyszer Budapetről eltününk, akkor itt is a bécsi állapotok fognak beállani, csak két párt lesz, a keresztényszociálisok és szociáldemokraták és az ellenük köpködő előkelő izraelita urak követhetik a bécsi Rothschildok példáját: az idény szerint leszavazhatnak vagy a szociáldemokratákra vagy a keresztényszociálisokra.

- Hátra volna még hogy Rassay Károly kirohanásaival foglalkozzam. Rassay egyik díszbeszédében a fajvédelem és ellenfajvédelem harcairól beszélt. Emaitt pártunk hetilapja kissé megkefélte, elmondván, hogy e kifejezések illenek "A Nép"-hez vagy a "Szózat"-hoz, de nem a szabadelvűpárthoz, amelynek tagjai, dacára a gyérszámu pénteki gyertyagyujtóknak, majdnem kizárólag előkelőségben szenvedő izraeliták. Rassay emiatt haragszik és emiatt rébuszokban személyi kirohanásokat rendez. Rébuszok megfejtésével soha, még gyermekkoromban és még jutalom kitüzése mellett sem foglalkoztam. Nem tudom tehát, kire érti azt a lesujtó vádat, hogy az ő utiköltségét még senki össze nem adta, amikor ebből az országból elutazott. A tudósító szerint a jelenlevő előkelő izraeliták ezen alkalommal énellenem tüntettek.

- Köszönöm, de tessék csak egész világosan beszélni, csak bátran előre, nemes barátom! Csak bátran, előre és világosan!! Addig is, amig ez megtörténnék, szolgáljon vigasztalásul nemes barátomnak, aki kurzusállamtitkár lévén, akkori pártlapjában elolvashatta a "Vázsonyi dobon" című szép cikket, hogy kénytelen voltam képeim és értéktárgyaim nagyrészét aukción eladni, hogy külföldön megélhessek. Külföldi jó üzleteimet tehát ne irigyelje tőlem. Ő ezen idő alatt vidáman lubickolt a forradalomban, majd ugyanolyan vidáman lubickolt tovább, mint kurzusképviselő és kurzusállamtitkár. Nagyon kérem nemes barátomat, hogy egy percig se halassza el az én gyors leleplezésemet, hiszen az én kapzsiságom és pénzsóvárságom híres.

- Addig is fogadja nemes barátom részvétemet, hogy a háttérben meghuzódó óvatos és mérsékelt státusférfiak s gallérjuk és mandzsettájuk fehérségét kínosan őrző egyéb régi intim ellenségeim mulattatására, mint vasárnapi boxbajnok kénytelen volt ilyen magaslatra fölemelkedni. Valamikor talán majd észreveszi, hogy uj barátai csöndesen nevetnek azon, hogy ő helyettük és érdekükben ilyen produkciókra vállalkozik.