Az elmúlt hetekben nyitotta meg Kner Erzsébet könyvkötő műhelyét és egy azzal kapcsolatos állandó műhelykiállítást, amelyen munkásságának reprezentativ darabjai sorakoznak fel. Egy kötéskollekciója pedig az Ernszt-Múzeum legújabb kiállításán szerepelt és most a Nyugat könyvesboltjában látható. Túlnyomórészt egészbőr és pergamentkötések némelyike elejétől végig kézimunka, maga a könyv is, kézzel írva, apró initiálékkal díszítve.

Mintha demonstrálni akarnák a mai gépiparba fulladt kulturában az egyéni munka kultuszát. Éppen korszerütlensége által jellemző ez a törekvés. Az egyéni munkát kiegészíti Kner Erzsébet kötéseiben a hagyományok erős tisztelete, az anyagszerüség, a finom és nemes anyagok összeválogatása és a preciz technikai kidolgozás. Az előbbit jellemzi például, hogy papirkötéseihez is finom meritett papírt használ, az utóbbit, hogy minden bőrkötést valódi bordázattal készíti.

A kötési tervek közül egynéhány Kozma Lajos pompás munkája, a többiek mind saját tervezések. Dekorativ rendszerük technikai kivitelükhöz hasonlóan az erős anyagszerüségre való törekvést árulja el. Bőrkötéseinek ornamentikájában sehol sem találunk nagyobb aranyozási felületet, mert a diszítések majdnem minden esetben csak vonalakból és pontozásokból alakulnak, a papírkötéseknél pedig az ecsethúzások sora ad elevenséget a borító felületnek. Általában az összes munkák azt a hivalkodásnélküli olcsó hatásokat kerülő szerénységet, a művészetté emelt mesterségnek azt a szeretetét és megbecsülését mutatják, amely úgylátszik az egész Kner-család tradiciója.

Egyetlenegy van a kiállított kötések között, amely dekorativ megoldásával nagyobb merészséget, modernebb problémának megoldási kisérletét jelenti. Egyébként azonban nála is, mint talán kivétel nélkül az összes magyar művészi könyvkötőknél, éppen az ilyen kisérletek hiányoznak. Pedig azt kell hinnünk, hogy ezen a művészi területen alig akadhat ma érdekesebb és izgatóbb feladat annál, hogy a mai anarchikus kultura irodalmi termésének a belső tartalommal egybehangzó, korszerüen kifejező külsőt adjon az, aki ennek a mesterségnek művésze lett.