A dohány történetéből tudjuk, hogy a növényi eredetű füst élvezete már az ó-korban is közkedvelt volt. A dohányt ugyan még ekkor nem ismerték. Az áldozatok bemutatása alkalmával ellenben az volt a régieknek a szokásuk, hogy illatos növényeket vetettek a tűzbe; ezeknek kábító füstjét szívták magukba, miközben ünnepi táncokat lejtettek az áldozati láng körül.

Amerika felfedezése, tehát 1492. év után terjedt el a dohány az egész világon. A Fernadine (Kuba) szigetéről a hazatérő spanyol tengerészek hozták a dohányt magukkal Európáiba. Ők ismertették meg először az emberekkel a dohány használatát.

Elbeszélték, hogy a benszülött nők és férfiak a száraz és összesodort levél egyik végét a szájukba veszik, a másik végére pedig rágyujtanak. A füstöt azután magukba szippantják, majd orrukon és szájukon át kibocsájtják. Ezt a szokást részben a levegőben röpködő ártalmas rovarok távoltartása céljából, részben pedig a bekövetkező zsongitó bódulat kedvéért honosították meg.

A XVI. században kezdtek, először foglalkozni Európában a dohánytermeléssel. Sokan azt hiszik, hogy Nicot hozta be a dohányt Franciaországba. Vannak, akik Thebet szerzetesnek tulajdonitják ezt. Állítólag ő hozta volna 1566 körül Brazíliából a franciák földjére az első dohányt s azt ott el is ültette. Nicot-ról mondják, hogy ő, aki a portugál királyi udvarban, mint követ tartózkodott, megismerkedett ott egy Damian de Goes nevü hollandi emberrel.

Ez a férfiu arról volt nevezetes, hogy a portugál királyi kastély kertjében dohánytermeléssel foglalkozott; tőle látta és tanulta meg a dohánytermelés titkát. Egy alkalommal amidőn ép gyönyörű termésre tett szert, hódolata jeléül Nicot a francia királyi udvarba is juttatott egy csomót. Franciaországban azután a dohányzást gyorsan meghonositották. Mondják, hogy a porrá tört dohányt Medici Katalin fejfájás ellen használta.

Franciaországban 1974. táján - a rohamosan növekedő dohányzás következtében - kimondották, hogy a dohánytermelés és árusítás egyedüli joga a francia területen kizárólag az államé. A dohányzás ekkor már olyan elterjedt szokás volt Európában, hogy sok államban büntetést szabtak a dohányzókra. Ámde a halálbüntetés sem riasztotta el az embereket a dohányzás szenvedélyétől.

A modem ember is teljesen rabja lett a dohányzásnak. Bármilyen magas is lett a dohány ára, mégis dohányoztak az emberek s ezzel hatalmas jövedelmet juttattak az államkincstár részére. A dohány meghódította ma már az egész emberiséget. Hü társa lett a dohány az öregnek, fiatalnak, szegénynek és gazdagnak. Ujabban a nőket is megnyerte már a maga részére.