Tizenkéttagú csapattal szállta meg a kávéházat – A kerületi rendőrfőkapitányság szerelte le a különös kávéházi ostromot

Szombaton hajnalban furcsa jelenet játszódott le az Erzsébet-körúton. Tizenkét markos férfi jelent meg a Royal-kávéház leeresztett redőnyei előtt és amikor a kávéfőzőlegény reggel 5 órakor fölhúzta a rollót, a 12 markos legény berontott a kávéházba, a kávéház volt tulajdonosával együtt. A régi tulajdonos kijelentette, hogy visszavette a kávéházat és most újra ő parancsol. Az alkalmazottak engedelmeskedtek, de pár óra leforgása alatt a helyzet élénken megváltozott.

A kávéházi puccs előzményei a következők:

A Royal-kávéház tulajdonosa évekkel ezelőtt Márkus Samu volt, aki a rossz kávéházi konjuktura hatása alatt eladta az üzletet Schnürmacher kávésnak. Schnürmacher társul vette Karácsony Ádám borkereskedőt, aki egy csöndes társával 700 millió koronát fektetett a kávéházba. Karácsony később kifizette Schnürmachert és egyedül ő lett a gazda. Két hónappal ezelőtt azonban már 56 hitelező szorongatta Karácsony Ádámot és a hitelezők félmilliárdnyi követelésén fölül több alkalmazott is kérte vissza óvadékát. Az óvadékok összege 187 milliót tett ki.

Karácsony Ádám, hogy fizethessen, vevők után nézett. Meg is egyezett Braun Bélával, a volt Király-kávéház tulajdonosával és Schmideck Marcellel, a Sorrento-kávéház volt tulajdonosával. Braun és Schimdeck a megegyezés szerint átvették az üzletet, kifizették a kauciókat, adtak 26.000.000-t a volt tulajdonosnak s a hitelezőkkel egyezséget kötöttek 50%-ra és 6 hónapi részletre. Két hónap előtt vette át ez a két kávés a Royal-kávéházat. Miután a volt tulajdonos, Karácsony Ádám, illetőleg csendes társa garancialevelet adott a hitelezőknek a 6 havi részlet bebiztosítására, Karácsony többízben bejött a kávéházba, hogy fizetik-e a részleteket. Miután időközben minden veszély elszállt a feje felől, arra a gondolatra jött, hogy visszatelepszik eladott kávéházába.

Tervét arra építette, hogy a házbérszerződést vele kötötték, s ez még mindig az ő nevén állott, épp így az italmérési engedély is, tehát mint tulajdonos egyszerűen beül az üzletbe. Haditervét előre kidolgozta. A tizenkét markos legény fedezete alatt be is vonult az üzletbe. Leültek a kassza köré, a régi kasszírnőt kiemelték, hogy menjen haza és három nap múlva fölmondásáért jelentkezhet. Az új személyzet már kezdte árulni a reggeli kávét, Karácsony Ádám feltört minden raktárt, fiókot és „birtokban” érezte magát. Végre tíz óra felé értesültek a tulajdonosok is a kávéház puccszerű elfoglalásáról.

Elsőnek Schmideck Marcel toppant be az üzletbe, ahol harcias jelenetek fejlődtek ki. Hangos botrány támadt, a testőrök közül többen fölugráltak, székek emelkedtek. Schmideck hangosan kitessékelte a kávéházból Karácsonyt és társait:
- Én is főhadnagy voltam a háborúban – kiáltotta -, ne hivatkozzék senki sem arra, hogy katonatiszt volt, takarodjanak, mert épp olyan módszert használok, mint maguk.

Karácsony Ádám kijelentette, hogy az italmérési engedély az ő nevén van, tehát a kévéház az övé. Schmideck fogta a bereámázott italmérési engedélyt és kihajította az utcára. Már majdnem tetlegességre került a dolog, amikor a hangos botrányra megjelent az őrszemes rendőr és az egész társaság elvonult vele a VII. kerületi rendőrfőkapitányságra.

Elsőnek Karácsony magyarázta a kávéházhoz való jogát Koós rendőrfőtanácsos előtt, aki azután meghallgatta Schmideck Marcellt is. A rendőrfőtanácsos rövid intézkedéssel természetesen Braunt és Schmidecket ültette vissza a kávéház tulajdonjogába. A felek sietve eltávoztak, Braun és Schmideck újra átvették a kávéházat. Még aznap délelőtt visszacserélődtek az alkalmazottak is. Karácsony Ádám, aki, úgy látszik, úgy találja, hogy a sürgősség miatt nagyon olcsón juttatta új kezekre a kávéházat, a hajnali ostrom kudarca miatt most lépéseket tesz, hogy békésebb eszközökkel kapjon valamilyen kárpótlást.