A thermodynamika a meg nem fordítható (irreverzibilis) folyamatok magyarázatát a szabad és kötött energia tételével (GIBBS-HELMHOLTZ-féle egyenlet) köti össze, valamint más tételekkel is (pl. a perpetuum mobile lehetetlensége, az entropia növekedése tételével), de bármely néven egy és ugyanazt a tényt világítja meg, t. i. azt, hogy bizonyos energiaátalakulásoknál — főleg az egyéb energia fajoknak hőenergiába való átalakulásakor — az energia egyrésze úgy változik el, hogy az többé nem hasznosítható munkavégzés szempontjából.

S minthogy éppen ez a nem hasznosítható rész „képződött" a gyakorlati munka elvégzésével egyidejűleg, természetszerűen a hasznosítható energia, azaz a thermodynamika nyelvén a szabad energia elveszéséről (fogyásáról), illetőleg annak kötött energiává való átalakulásáról beszélhetünk.
S ez az a tétel, mely mint mondottuk, talán még az energia megmaradása elvénél is fontosabb. Nem is az energiáért, hanem a szabad energiáért kell pénz bfizetnünk, ezért folyik az emberek és élőlények világában a „létért való küzdelem".

S egyszeriben világos, hogy oly szerkezet — mondjuk perpetuum mobile —, mely hasznos munkál végezhetne elfogyasztható szabad energia hozzávezetése nélkül, nem létezhet. Ha az energia egyik fajából egy másikba megy át, e folyamat akárminő legyen is, nagyjából két részre osztható: egy részre, mely hővé alakul át, s egy részre, mely esetleg más energiafajra (elektromossággá stb.) változik.

A hővé lett rész a hasznosítás szempontjából (részben vagy egészben) elvész, kötött energiává lesz. A másik rész továbbra is szabad marad. Vannak esetek, midőn az egész energia teljes mértékben hővé alakul át s ezenközben az egész szabad energia elveszhet. Ily fajta esetnek az ellenkezője volna az az eset, amidőn az egész rendelkezésre álló energia valamely más „szabad" energiafajba alakul át 100 % hatásfokkal. A gyakorlatban azonban ily eset a maga tisztaságában sohasem fordul elő, ha — mint az elektromos gépeknél — nagymértékben megközelíthető is.

Ez más szóval azt jelenti, hogy minden folyamatnál, energiaváltozásnál, az energia egy része, ha egyébtől nem, a súrlódásból és közegellenállásból kifolyólag szabad állapotából kötött állapotába kerül s nem hasznosítható többé. Minden változás tehát valóban több-kevesebb (gyakorlati) munkát követel, vagyis energiafogyasztással jár.

Minthogy így a meglevő szabad energia minden folyamatnál folytonosan kötötté alakul át és részünkre ilyenformán elvész, arra kell törekednünk, hogy a rendelkezésre álló értékes szabad energiának csak lehető kis része alakuljon át kötötté, hogy folyamataink, gépeink hatásfoka mennél nagyobb legyen, hogy mennél kevesebb energiát fecséreljünk el „Ne fecséreld el az energiát, hanem hasznosítsd azt!” mondja OSTWALD.

Bármily jó gépeink volnának is, s bármit cselekednénk is, a Földön levő szabad energiák csakhamar eltűnnének, minden elpusztulna, meghalna, megdermedne, ha a Föld nem kapna folyton újabb szabad energiákat a Naptól, a Nap sugarai által.

Ha tehát nem az energia megmaradó elvén keresztül nézzük Földünk sorsát, hanem éppen a szabad energia elveszésének szemüvegjén át, akkor sokkal feltűnőbben domborodik ki, mennyire és hogyan függünk a Naptól, melyen át Földünkre tulajdonképpen az élet folyik, és belátjuk azt is, hogy semmi magában ne állhat meg, hanem rá van szorulva legnagyobb mértékben az Univerzumból jövő segítségre.

S ha tovább követjük a haszontalanná vált „kötött" energia sorsát, akkor gondoljuk meg, hogy a világ számára ez sem veszhet el örökre. Hiszen ez is, mint a molekulák és atómok kinetikai energiája, az anyagban leraktározottnak tekinthető. Ha igaza van EINSTEIN-nek, mikor azt állítja, hogy a sugárzó energia az anyag, által elnyeletve, az anyag tömegét növelve anyaggá alakulva megmarad: akkor Nap sugarai által ideküldött szabad energia, munkáját elvégezve, kötötté válván, egyúttal a Föld tömegét növeli.

És ki tudja mely napon szabadul fel a tömegben így jelentkező felhalmozódó óriási energia - mint pl. a rádiumnál, — hogy újból bekövetelje életének jogait? S ha ez bekövetkezik, a világegyetem nagy ingája visszatér megint eredeti állapotába.

Singer Henrik.