Ugy-e ismerik az esetet: Simon Péter, a Zebedeus fiak, elkisérte Jézust Hanaan palotájába, de a főpap cselédjének kérdésére, hogy ismeri-e Jézust, Simon Péter a leghatározottabban azt felelte, hogy sose látta őt. És mire a kakas a hajnalhasadást jelezte, Simon Péter háromszor megtagadta mesterét.

Wolff Károly is elmene Ostendébe a főváros kölcsönügyének tárgyalására, és itt, a reggelinél megkérdeztetvén egy belga bankártól, hogy ő is ébredő-e. Wolff Károly eként felelte: nem is ösmerem őket. Ha azonban az utókor számára történeti hüséggel akarjuk följegyezni ezt a kis epizódot, akkor Wolff Károly válaszát igy kell megformuláznunk: Nem, nem vagyok ébredő.

A kurzus evangéliumába igy kell följegyezni Wolff Károlynak, a kurzus apostolának szavait, de az evangelista hozzáfüzheti majd, hogy Wolff Károly ezzel a tagadással többet használt Budapestnek, mint minden eddigi nyilatkozatával, amelyekben büszkén ébredőnek vallotta magát. Mert ki tudja, hogyan döntenek a főváros külföldi hitelezői, ha Wolff úr az ostendei fehér asztalnál ugyanolyan önérzetesen vallja magát ébredőnek, mint a hordók tetején.

Wolff Károly sulyos dilemma előtt állt és a kölcsön kedvéért megtagadta ébredő mivoltát. Ez nagy áldozat volt és mi a hozott áldozat fejében igérjük, hogy sose fogjuk szemére vetni ezt a tagadást, ha csak nem akkor, amikor figyelmeztetni akarjuk, hogy van valami jó még az az ő életében is és ezt akkor követte el, amikor egy pillanatra megtagadta politikai hitvallását.