Az utóbbi hónapokban sűrűn fordult elő a nagyobb budapesti kávéházakban, hogy ellopták a vendégek kalapjait. A pincérek és kávéházi alkalmazottak hiába leselkedtek a tolvajra olyan ügyesen dolgozott az, hogy nem tudták lefülelni.

A kalaplopások az Oktogon-téri kávéházakban fordultak elő, különösen a Kovács-kávéházban. Gyakran megtörtént, hogy boszorkányos módon a vendég asztaláról vagy a mellette lévő székről tűnt el a rendszerint új kalap pillanatok alatt. A tolvajlásokból sok kalamitás keletkezett, mert a megkárosított vendégek a kávésoktól követelték az ellopott kalap árát.

A tolvajt végül a Kovács-kávéház Szekeres nevű főpincére fogta el. Szekeres napokon át figyelt egy rendkívül elegánsan öltözött fiatalembert, aki mindig csak néhány percet töltött a kávéházban és idegesen eltávozott. A főpincér észrevette, hogy az egyik vendég közvetlen közelében székre helyezett kalapot a fiatalember hihetetlen ügyességgel dugta el a kabátja alá. Éppen el akart sietni, mikor a főpincér eléje állt és kézenfogta. A fiatalember könyörgőre fogta a dolgot:
- Az istenért, ne tegyen tönkre, K. előkelő állami tisztviselő fia vagyok.

A fiatalember azonban mégis a rendőrségre került, ahol megállapították, hogy igazat mondott. Apja csakugyan ismert, előkelő budapesti ember. A lopott kalapokat potom pénzért a Teleky-téren értékesítette a rossz útra tért fiatalember, aki a detektíveknek
(Innen olvashatatlan)