Az Egyesült-Államok Geological Survey-e (geológiai szolgálata) számos méréssel kutatta a Föld belső hőmérsékletét. Erre a célra maximális hőmérőket használt, vagyis olyan hőmérőket, melyek rögzítik azt a legnagyobb hőfokot, melynek kitéve voltak.

A Föld hőjének mérésére szolgáló hőmérők ezenfelül üvegburkolatot kapnak, mely acéltokban foglal helyet, az acéltok rugó segítségével van fölfüggesztve s alsó végén is rugót hord, mely mérsékli az ütést, midőn a szerkezet földet ér. A hőmérő nagyon súlyos, mert gyakran petróleumban vagy vízben hatol le.

Rendesen ellenőrzés céljából két, vagy több maximális hőmérőt bocsátanak le egyszerre az előre elkészített fúrt lyukba vagy üregbe. A függesztő kötél erős kábel, melyet rugalmas bordák segítségével kapcsolnak a hőmérőhöz, hogy az oldalütések ellen védve legyen.

A hőmérő fölhúzása a legnagyobb óvatossággal történik, hogy a maximális hőmérsékletet mutató jel fölhúzás közben el ne tolódjék. Midőn a hőmérő a lyuk fenekére ér, alkalmas készülék elektromos jelt ad, illetőleg a hőmérő alján elhelyezett kapcsoló szerkezet elektromos áramot zár, mely a függesztő kábelen végigfutva csengőhöz jut s a fenekére érkezést csengő jelzi.

Általában azt tapasztalták, hogy a hőmérséklet lefelé növekszik, mi megkönnyíti az észlelést. De kivételesen hőmérsékletcsökkenés is állhat elő a mélység növekedésével, ha pl. artézi víz feltörése fordul elő. De ez nagyon ritka eset.

Azonban a hőmérséklet növekedése nem egyenletes. Az amerikai mérések Virginiában azt adták eredményül, hogy átlagban 37 m.-kint emelkedik 1 C fokkal a hőmérséklet, de helyenkint ugyanabban a lyukban a hőmérséklet kétszerte erősebben változik, ha útközben feltörő petróleumra, vagy vízerekre talál a hőmérő. A mérések 500 lábankint történtek 7500 láb mélységig. 2177.5 m. mélységben 67.79 C°-ot észleltek.

Legérdekesebb e mérések eredményeiben az, hogy Michigan félszigeten a Felső tó vizének hatása alatt 70 m. mélységre, a Michigan déli részén 75 m.-re. Washingtontól nyugatra 25 m.-re, a Nemzeti Park geyzer-vidékén pedig 20 m. mélységre jut 1 C°-nyi hőemelkedése; Idaho vulkáni vidékén pedig 6-32 m.-nyi mélységenkint találtak 1 C° hőemelkedést. De ha a talaj közelségében nincs valamely különös hatást keltő körülmény, 30 m.-enkint 1 C° hőemelkedés számítható.

A térszín alá 1500 m-en túl nehéz lefúrni, mert az acélvéső és cső ellágyul a melegben; ez a körülmény akadályozta meg Braziliában, hogy Saint-John del Rey aranybányában aknával a kellő mélységbe lehatolhassanak. Bár a hőmérséklet 1 foknyi növekedése itt 70-75 m-enkint állott elő, az aknában dolgozó emberek közül sokan elpusztultak.

Ezért egy félmillió dollár költséggel hűtőgépeket alkalmaztak, melyek segítségével 7-8 C° levegőt nyomnak be az aknába úgy, hogy ily módon sikerült az aknát 2050 m-re lesülyeszteni. Ez a legnagyobb mélység, melyre aknával lehatolnak, mert Przibramban, Csehországban a lesülyesztett akna mélysége nem egészen 2000 m.

Az Alpok alatt átvezető alagutak is 2000 m-nél kisebb mélységben vannak a térszín alatt; itt azonban elégséges volt minden hűtőkészülék nélkül a külső, friss levegőnek az alagútba nyomása, hogy tűrhető hőmérsékletet kapjanak. Csakis az alagút készítéséhez használt fúrószerszámok szenvedtek a 60 C°-ot meghaladó hőmérsékletben.

Bogdánfy Ödön.