Páris, április 5.
Herriot miniszterelnök vasárnap Fontainebleuben hatalmas beszédet mondott, amelyben szokatlan hevességgel támadta Poincarét, Millerandot és Clemenceaut. Azzal vádolta őket, hogy az imperializmus katasztrófapolitikáját csinálták, amely romlásba vitte Franciaországot. Ne a mostani kormányt okolják – mondotta Herriot – a frank kriziséért, hanem azt a politikát, amely rövidlátásával és makacsságával vészesebb volt Franciaroszágra, mint maga a háboru.

Egy ország, amelynek akkora függő adóssága van, mint Franciaországnak, már nem ura teljesen belső politikájának és külföldi tartozásai miatt nincs meg a teljes szabadsága a külpolitika terén sem. Ez az igazság és ezt kimondani hazafiui kötelesség. Az összefogásra irányuló fölszólitásra az volt a válasz, hogy a reakció egységére törekszenek, mint a régi kamara idején. Valamennyi franciához fordul, hogy fölismerve kötelességeiket és érdekeiket, mindent kövessenek el a frank javitására és a francia adósság törlesztésére.

De Monzie pénzügyminiszter már elkészitette azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket kedden tárgyal a minisztertanács. Ezek a javalatok hir szerint nem nyulnak sem a vagyonváltság sem az infláció eszközeihez, hanem különböző monopóliumok bérbeadásával és a közvetlen adók emelésével akarja szanálni a francia közgazdasági és pénzügyi bajokat. De Monzie pénzügyminiszter négy milliárd értékü ideiglenes államjegyet akar kibocsátani, hogy a tezaurált tőkét napvilágra kényszeritse. Nagy politikai nehézség az Herriot-kormány számára, hogy az uj pénzügyminiszter ragaszkodik a vatikáni követség fönntartásához. A helyzet tehát az, hogy míg a jobboldal szivesen látja De Monzie pénzügyminiszterségét, a cartel gauche a kormány politikájának föladása miatt panaszkodik.

Herriot két malomkő közé került és ha ügyes taktikával el is tudná odázni a kormány bukását, a lemondás bármelyik nap bekövetkezhetik.