Megírták a lapok, hogy az állami hóhéri állásra 21 pályázó jelentkezett. A legkomolyabb aspráns Békéscsabáról vasárnap reggel Budapestre érkezett és itt jelentkezett Fazekas Gézánál, az ügyészség irodafőigazgatójánál. Azért jött – mondotta –, hogy személyesen is bemutatkozzék, lássák az urak, hogy a kiírt főhóhéri állásra mindenképen alkalmatos. Alkalmunk volt ezzel a hóhérjelölttel beszélgetést folytatni.

Sepcián József a neve és Békésgyulán hentes- és mészárossegéd. Ötvenegyesztendősnek mondja magát, de nem néz ki többnek harmincnál. Középtermetű, szőkehaju, szürkeszemü, angolosra nyírott szőkebajuszu, tagbaszakadt ember, aki kérdéseinkre a következőket mesélte el:

- A 4-es honvédeknél szolgáltam a háborut. Montenegróban történt, hogy valami baj esett, tömegesen hozott halálos ítéletet a fronton a haditörvényszék. Az ezredes úr fölszólította a legénységet, jelentkezzék az, aki hajlandó a halálos ítéleteket végrehajtani. Senki sem jelentkezett. Csak én. Megkezdtem a halálos itéletek végrehajtását és a végén már egész jól ment.
- Látott-e azelőtt akasztást?
- Nem láttam én soha, de azért mégis tökéletesen elsajátítottam ezt a mesterséget. Van ennek egy bizonyos fogása, forsza, tetszik tudni. Kiemelem a delikvens nyakcsigolyáját és abban a percben megszünik élni. Fájdalom nélkül tudok ám akasztani!
- Nem irtózik-e a mesterségtől?
- Nem én. Egészen hidegen hagy. Hiszen olyanokat kötöttem föl, akiket a bíróság halálra ítélt. Mészárosság a mesterségem és kinek jutna eszébe irtózni attól, hogy letaglózott egy marhát.
- Tudják-e Gyulán, hogy maga már hóhérkodott a fronton?
- Jaj, bizony tudják, eleget csufolnak érte és elég kellemetlenségen van miatta. Ezért nem tudok állandó állást kapni és csak mint kisegitő dolgozom. De ha elnyerem most a főhóhéri állást, rögtön Pestre költözöm és itt könnyebben sikerül majd valamelyik mészárosnál elhelyezkednem…