Irta : Fehér Zoltán

Takarékosság legyen a gazda jelszava és ezt juttassa is kifejezésre minden vonalon, de észszerű, megfontolt legyen ezen takarékosság, mert ha zsugori módjára megkíméljük tárcánkat néhány fillér kiadástól, abból még nem következik, hogy tényleg okosan gazdálkodtunk, miután esetleg épen ezzel jelentékeny kárt okoztunk magunknak.

Pár példával igazolom eme állításomat.

A burgonyaszedés idejének elején még nagy lévén a napszám, a fösvény gazda nem akar munkabérre költeni s maga és családja szedik csak a gumókat. Persze ez lassan megy s soká eltart, úgy hogy időközben beállanak a hosszadalmas őszi esőzések és még keservesebbet haladván a munka, nagyon is sárosan, piszkosan kerül a pincébe vagy rakványba a „kolompér”, minek következtében belőle sok elromlik, rohad, poshadt lesz.

Ha a gazda nem sajnálta volna a munkabért fizetni, még száraz idővel eltárolhatta volna burgonya termését s ép egészséges gumók maradtak volna tavaszi ültetésre, eladásra, a konyhára vagy takarmányozásra.

Azért is mondja a magyar, hogy a fösvény kétszer fizet.
Tolnában gazdálkodtam még akkor, midőn az ősz hamarosan beköszöntött s hideg éjjelek váltották fel az enyhe nappalokat, dér is volt s néhány gazdát figyelmeztettem, hogy jó lesz a répaszedéssel sietni, nehogy befagyjon a különben elég bőséges termés.

De nem hittek nekem, azt vélték, hogy Pató Pálként „hej rá érünk arra még!”
Háznépükkel végezték a munkát s megérkezett a korai fagy, mely a répát kőkeménnyé tette. Volt aztán óbégatás, mert, habár utóbb ki is engedett a gyöknövény, rohamosan rothadásnak indult, siettek hát ennek bekövetkezte előtt nyakra-főre feltakarmányozni s ennek következtében az állatállomány állandó hasmenésben leledzett.

Némelyek a fagyos répát összeaprították és polyvával, törekkel keverve bevermelték, ezek még aránylag jobban jártak, mert tovább konzerválódott eleségük s azt minden emésztési zavar nélkül fogyasztották barmaik. A nem helyén való takarékoskodás itt is meg bosszulta magát.

Hiába, igaz az, hogy többet ésszel, mint erővel.
Takarékos az a kisgazda is, ki, bárcsak 15 kat. hold szántója van, sorvetőgépet szerez be. Hiszen ezzel a géppel holdanként circa 30 kg. vetőmagot takaríthat meg, ami a búza, rozs, árpa zab, köles, muhar stb. árát átlagban számítva 90.000 K.