A Nap melegével hajtott motor. Régi gondolat, hogy azt a nagy hőmennyiséget, amely a Napból sugárzás útján a Földre jut, motorikus célokra felhasználják. Újabban MARCUSE nagy gyűjtőlencsével fogja fel a sugarakat és így olajat forrásig hevít. Az amerikai ABBOT szintén olajgőzöket fejleszt a Nap melegével.

De a nagy lencse igen költséges. Ezért KRENN, mint az Umschau hasábjain leírja, a napsugarakat három parabolikus tükörrel gyűjti össze. A tükrök üvegből vagy csiszolt fémlapból készülhetnek. Közös állványra vannak szerelve, ezt pedig egy hajtómű úgy forgatja, hogy a napsugarak mindig a tükrök tengelyének irányában essenek be.

Mindegyik tükör gyujtóvonalában csavaralakban görbített fémcső van. Ezek a csövek egymás után össze vannak kötve úgy, hogy az elsőbe vezetett higany a többin is végigmegy. A tükrökkel összegyűjtött napsugárzás hatására a higany elpárolog, a gőzök pedig körülbelül 1 légköri túlnyomással higanyturbinához jutnak és ezt mozgásba hozzák. A fáradt higanygőz sűrítőben lecsapódik, ez a higany pedig 222°-on újra a tükrök gyujtóvonalában levő csövekbe jut.

Ha a gép csak erős napsütéskor lenne használható, akkor nagyon kevéssé gazdaságosan működnék. Ezért külön higanygőzkazánja is van, itt a higanyt tüzelőanyaggal hevítik és a gőz ismét a turbinához áramlik. Gyenge napsütés idején ezzel a kazánnal és a Nap hőjével együtt lehet a gőzt fejleszteni.

Lehet a gépet úgy egyszerűsíteni, hogy csak erős napsütéskor működik, az így kapott energiát pedig akkumulátorok töltésére használják. Ekkor a külön higanygőzkazán természetesen elmarad.

Mende Jenő