„Nagyságos asszony a férje ellopta a ruhámat” Furcsa kocsikázás a víztorony körül

A pesti éjszakai élet botránykrónikájába piros tintával íródott be az az esete, mely pénteken éjszaka történt.

A történet főszereplői: egy pesti tőzsdecég beltagja, egy ismeretlen úr és a táncosnő, egyik körútmenti bárban ismerkedtek meg. A tőzsdebizományos valószínűleg nem volt érdekelve a Szalámi kontreminben, mert pénteken éjszaka ott mulatott a bárban. Társaságában ült a bár egyik táncosnője, kit az anyakönyv szerint K. L. az éjszakai világ pedig Szőke Tusi néven ismer. Kellő mennyiségű pezsgősüveg felbontása után a hangulat oly virágos lett, hogy melléjük telepedett egy monoklis, ragcsoló fiatalember, aki Imrey Andor bárónak mutatta be magát. A tőzsdebizományos megtisztelve érezte magát s most már hármasban mulattak tovább.

Éjféltájon, mikor a hangulat túlfűtötté kezdett válni, a báró sétakocsist proponált. A tőzsdebizományos ki is fizetett, pincér, portás nagyot köszönt, a bár előtt megállott egy számozott kétfogatú és háromtagú társaság csakhamar ott járt a szerelmesek és lumpok országútján, a Stefánia úton. Útközben a tőzsdés szomorúan konstatálta, hogy a Szőke Tusi inkább a hagyományosan raccsoló ifjú báróhoz vonzódik, mely vonzalomnak úgyszólván szemmellátható tanujelét is adta. A tőzsdés egy fordulónál észrevétlenül kiszállt a kocsiból. Hazament. Számára ezzel be is fejeződött volna az eset.

Titokzatos történet a ligeti padon

Reggel azonban éktelen dörömbölés és csengetés verte fel lakása csendjét. A cseléd ajtót nyitott a korai látogatónak, kit a tőzsdebizományos felesége fogadott. Mert mondani sem kell, hogy - nős ember volt.
- Mit kíván kérdezte.
A táncosnő – mert ő volt a korai látogató, röviden kivágta:
- Nagyságos asszony, vegye tudomásul, hogy az ura levetkőztetett és ellopta a ruháimat.
Lett erre nagy felháborodás. Előcitálták a megszeppent férfit, aki rémülten védekezett a vád ellen.
A táncosnő is csillapodni kezdett. Elmondotta, hogy éjfél után két óra lehetett, mikor észrevette, hogy a kocsiban csak ketten ülnek. Mámoros fejjel nem is tudta megállapítani, hogy vajjon a báró, vagy a tőzsdebizományos ül mellette. Kissé később leszálltak a kocsiról és leültek egy fapadra fejüket szellőztetni. Ettől a perctől kezdve nem emlékszik semire.

Reggel felé arra ébredt, hogy a szó legszorosabb értelmében – neglizsében fekszik a fapadon. Minden ruhája hiányzott. A fekete kreppje, a szalagos kalapja, a ridikülje, a Tutankhamen rilhája és így tovább.

Egyik ligeti mulatóhely hazatérő pincére ébresztette fel. Szerencsére ismerték egymást. A pincér kölcsön adta neki a felöltőjét, konflisba ültek és egyenesen a tőzsdebizományos lakására hajtattak.

Megkerül a ruhatolvaj báró

Eddig az éjszaka története. A tőzsdebizományos – felesége szemrehányó pillantásaitól követve – a táncosnővel együtt egy magánnyomozó intézetbe robogott. Előadta, hogy mi történt. A magándetektívek két óra leforgása alatt tisztázták a dolgot. Előkerítették azt a bérkocsist, aki a társaságot az éjszaka kocsikáztatta és ezen a nyomon elindulva megtalálták a báró úr lakását is.

A tőzsdebizományos és a táncosnő tíz perc múlva bekopogtak a báró úr ajtaján. Mikor ajtót nyitott, jobbról-balról egy- egy csattanó pofont mértek az arcára., úgyhogy a monoklija ezer darabra törve hullt a földre. Mert a báró úr kora reggel is monoklit hordott, holott mint kiderült, soha életében nem volt báró, hanem L. Lászlónak hívják és állásnélküli kereskedelmi utazó. Az ellopott ruhákat és egyéb értéktárgyakat megtalálták szekrényében. A táncosnő boldogan öltözött fel.

A tőzsdés kivette tárcáját. Búsás fájdalomdíjat utalt ki a táncosnőnek, kocsiköltséget, borravalót a kocsisnak, tiszteledíjat a magánnyomozóknak. Végezetül pedig még egy hatalmas pofont utalt ki a „báró úrnak”. Azután hazament, hogy felvegye az éjszakai kalandért kijáró szemrehányást.