Szeged, november 23.
Az egyesült polgári ellenzék és a szociáldemokrata párt vasárnap délelőtt tartotta kézfogóját Szegeden a Széchényi-mozi helyiségében. A mozi hatalmas helyisége szüknek bizonyult az érdeklődők befogadására, mert a közönség nagy része az utcán rekedt. A gyülésen a szociáldemokrata párt részéről Peidl Gyula, szegedi második választókerület nemzetgyülési képviselője, továbbá Pakots József, Bródy Ernő, Nagy Vince, Propper Sándor és Kéthly Anna jelentek meg.

Peidl Gyula volt az első szónok, aki beszédében következőket mondotta:
- Mentségemül szolgáljon, hogy Szegedre ritkán juthatok, de ez azt jelenti, hogy másutt sokat dolgozom. Az ország politikai és közgazdasági helyzete nem javult, de rosszabodott. Mélységes elkeseredés van bennünk az ellenforradalmi reakció ellen, amely csökönyösen ragaszkodik hatalmához. A népek barátai nem azok, akik a gyülöletet hintik, hanem a szociáldemokraták, akik a népeket közelebbhozzák egymáshoz. Követeli a békeszerződések revizióját, mert ezek is hozzájárulnak a mai lehetetlen viszonyokhoz.

- A nyílt szavazás nem jog, hanem csalás: ez a jogtalanság az oka minden bajnak.

- Másutt van sajtószabadság és gyülekezeti jog, üldözik a gyilkosokat és tüntetnek az iskolákban.  Az egyesületekben tanulnak és nem bombákat gyártanak. Nálunk a gyülölet és bosszu járja.  A szegény zsidót üldözik, de a gazdag zsidóval üzletet kötnek.

Bebel mondotta: "Az antiszemitizmus az ostobaság szocializmusa."

- Nincs keresztény vagy zsidó, kapitalizmus, hanem csak kapitalizmus van. Bethlen szerződést kötött a szovjettel és kijelentette, hogy a külpolitikában, nincs helye a szentimentalizmusnak. Ez a kapitalista morál. A külföld figyelemmel kiséri honi viszonyainkat és addig nem segít, amig itt a reakció pusztit. Álljon össze mindenki, hogy becsületet és erkölcsöt ne a gyilkosok prédikáljanak.
A szociáldemokraták és a nemzeti demokrata párt és a Kossuth-párt egyesült erővel fogja hallatni hangját.

Dr. Nagy Vince
- Kossuth nevét csak akkor lehetne a zászlóról levenni, ha az ő programja már megvalósult volna. A jogegyenlőség, egyenlő teherviselés és az elnyomottak főlszabadítása ma is megoldatlan kérdések. A budapesti törvényszék előtt folyó két nagy bünpörben nem is a vádlottak, hanem a kormányzat bünei kerültek, napfényre. Szállítási engedélyt kaptuk grófnők, kiskoru mágnások és a befolyt pénz nem csak Eskütt zsebébe, de a kormánypárt választási kasszájába került tulnyomórészben. A Marffy-ügyben az elnök nem engedi a vádlottakat beszélni, de azért nyilvánvaló, hogy az ébredők egy csoportja hivatalosan foglalkozott a honvédelmi miniszter jelentéseivel és hogy Marffy a miniszterelnök autóján járt az ébredőgyülésekre.

- A biróság csak e pör vádlottjai fölött ítélkezik, de a bünök előidézőit a nemzeti ítélőszéke fogja sujtani. A Kormány a külföldi kölcsönt ugy tünteti föl, mintha az alföld bizalmát jelentené. Ez nem igaz, mindössze arról van szó, hogy néhány külföldi tőkés bizalommal van a magyar reakció iránt. Bethlen politikája semmiben sem különbözik a Gömbösétől, csak simább felületü. Ezért kell a munkásságnak és a polgárságnak összefognia a legközelebbi választásnál, hogy ezt a politikát létesítse.