Megölték a Just-izzót. A bűne? Olcsón adta a villanykörtéket. És alig hogy kivégezték, a villanykörte ára 9000 koronával megdrágult. S mialatt a tettesek letörlik szájukról egy dus halott hozzátartozói kétségbeesett szomorusággal zokognak bele a duhaj muzsikaszóba, amely a lakmározók asztala körül pattog. Másfélezer embert fosztott meg ez a gyilkosság kenyerétől és milliók mindennapi világosságát drágította meg.

Ki törődik vele?!

A gyilkosság a gazdasági törvények óvatos betartásával történt: az Egyesült Izzó összevásároltatta ügynökeivel a Just-izzó részvényeit és aki kezében tartja egy vállalat részvényeit és kezében tartja annak életét is. Ez a kapitalizmus pallosjoga és az Egyesült-Izzó kimerítette ezt a jogát.

A kapitalista termelési rendszer alapján állottunk mindig. Gyülöltük a bolsevizmust és harcolunk a szocialisták kollektívizmusa ellen is. De a kapitalizmusnak ezt a fajtáját ártalmatlanná kell tenni, mert ez a termelési módszer inkább a bolsevizmus, mint a kapitalizmus céljainak válik hasznára.

Akarjuk a kapitalista rendszert, mert az intenzív termelés egyetlen lehetőségének tartjuk. De nem akarjuk a kapitalista rendszernek azt a fajtáját, amelyben a kapitalizmus minden bűne, de egyetlen erénye sem érvényesül. Egy rendszert, amely csak nyomort, munkanélküliséget és drágulást idéz elő, állam- és társadalomromboló faktornak kell tartanunk. Egy rendszert, amely exisztenciák lelketlen föláldozásával, apák, anyák és gyermekek éhségbe döntésével tör a minél nagyobb haszon után, meg kell fékezni és meg kell bélyegezni, még mielőtt a bolsevizmus ráveti magát erre a megdöbbentő példára és annak erkölcstelenségét kihasználja arra, hogy vele a mai termelési rendszer ellen izgasson.

Nem akarunk bolsevizmust, nem akarunk kommunizmust és nem akarunk szocializmust. És mert mindezt nem akarjuk, a tisztességes kapitalizmust kell akarnunk. Mert csak a tisztességes, emberséges kapitalizmus menthet meg bennünket a romboló szélsőségek elhatalmasodásától.

Hogy Amerika kartelljei és trösztjei sem válogatósabbak eszközeikben? Amerika hatalmas ipara pillanatok alatt fölszippantja azt a pár ezer munkást, akinek valamely üzem bezárása lett munkanélkülivé. És Amerikában valamely közszükségleti cikknek néhány centtel való drágulása nem okoz sulyos zavarokat egy háztartás büdzséjében.

De itt, ahol egy szanálásnak nevezett leépítés a családfők százezreit fosztja meg a munkaalkalomtól, hogyan helyezkedjék el a munkanélküli, ha a virágzó üzemeket is csak azért szüntetnék be, mert igy a haszon megszázszorosodik. Itt ezen a ponton mutatkozik a maga egész meztelenségében ennek a rendszernek az erkölcstelensége s még a nagyobb gazdaságot akar, tehát még több embert sodor a munkanélküliség nyomorába.

De hát szabad-e, hogy az erkölcstelenség büntetlenül jusson ekkora hatalomhoz? És szabad-e egyáltalán az erkölcstelen gazdasági machninációknak jutalomban részesülni? A tisztességnek, erkölcsnek és humanizmusnak eddig sem volt szinekben gazdag flórája az országban. Mi lesz velük ezután: ki akar itt tisztességes és emberséges lenni, ha ilyen nagy prémiuma van a gonoszságnak?