A nyugati kultúra szelleme olyanformán érzi magát egy idő óta, mint a negyvenéves asszony. Mind gyakrabban szalad a tükörhöz, hogy megszámolja ősz hajszálait és a ráncokat a szeme körül. - Untergang des Abendlandes - hangzik fel a kiáltás hol egy-, hol másfelől. És történészek, gondolkodók és költők idézik fel letűnt hanyatló korok analógiáit, és mutatnak rá a végzetre, amely felénk közelít.

"Az utolsó fejezet" nem filozofál, nem keres történeti perspektívákat és nem jósolgat. Knut Hamsun, az élő írók egyik legnagyobbika, csak odafesti ravaszul diszkrét színekkel, amelyek kegyetlenül kemény meglátásokat rejtenek elnéző, részvevő emberi mosoly mögé, azt a vergődő meghasonlott embertípust, amelyet a nyugati városok civilizációja nevelt, és amelynek igazi otthona a szanatórium.

Az a szanatórium, amely nem gyógyít, hanem maga is olyan ámításon és önámításokon épül, mint a betegei lelke és élete. De ezt az utolsó fejezetét élő emberfajtát körülveszi a hegyi rétek és a falvak őserejű levegője, és d'Espard Julia gyökeret ver az őstalajban, amelyben van ír minden sebre és enyhület minden csalódás és minden bűn fájdalma ellen.

Knut Hamsun monumentális regénye a Fővárosi Könyvkiadó "Északi Írások" sorozatában jelent meg szép kiállításban. A magyar kiadás a kétkötetes munka első fordítása, amelyet Ritoók Emma gyakorlott tolla végzett.

Görög Imre