Szerkesztették Dóczy Jenő és Földessy Gyula

A franciáknál Stendhal és Rabelais, az angoloknál Browning nevére van külön társaság, amelyek az illető írók életére és műveire vonatkozó adatok és emlékek felkutatására és megőrzésére, valamint műveik magyarázására alakultak, s e célra folyóiratot, illetőleg évkönyvet adnak ki. Nálunk valamikor Petőfi-Múzeum jelent meg Ferenczi Zoltán szerkesztése alatt, hogy pótolja azt, amit a költő nevéről elnevezett társaság elmulasztott.

Mindezeknél indokoltabb a most megjelent Ady-Múzeum, amely céljául tűzte ki az Ady Endrére, korára és műveire vonatkozó adatok és följegyzések összegyűjtését és az utókor számára való megőrzését, szóval annak az irodalomtörténeti anyagnak a megörökítését, amely hozzásegíthet valamikor Ady egyéniségének teljes megértéséhez, megadhatja a ténybeli adatokat műveinek magyarázatához, s egyáltalán pozitívebbé és dokumentáltabbá teheti Adynak ma még meglehetősen az egyéni benyomásoktól és mindenféle frazeológiától befolyásolt ismeretét.

Azért mondom, hogy indokoltabb ez az Ady-Múzeum minden más hasonló vállalkozásnál, mert a hivatalos irodalomkutatás folyóiratai és szervezetei még ma is elzárkóznak az Adyra vonatkozó kutatásoktól, viszont pedig a közönség érdeklődése, sőt kíváncsisága is elementáris erővel fordul Ady felé.

Az Ady-Múzeum létrejövetelét Dóczy Jenő és Földessy Gyula buzgóságának és az Athenaeum okos áldozatkészségének köszönhetjük. Első kötete teljesen igazolja a szerkesztők iniciatíváját, és beváltja azt az ígéretet, melyet programjukban adtak. Bő és érdekes anyagot ad Ady életének, korához való viszonyának, emberi és költői karakterének megvilágításához. Egyes többé-kevésbé fontos kérdéseket máris tisztáz.

Ebből a tekintetből nagy figyelmet érdemelnek Ady Lajos adatai az Ady-család genealógiájáról, még inkább Nagy Sándor följegyzései Ady apjáról és diákkori éveiről, fejledező költői tehetségének első megszólalásairól, Kardos Lajos újabb adatai a debreceni évekről, Juhász Gyula emlékezése a Holnap dolgairól.

Földessy Gyula összeállította az Ady föllépésével kapcsolatos viták adatait, Dóczy Jenő Adynak a szocialistákhoz való viszonyát világítja meg, mind a ketten olyan dolgokat is megállapítanak, melyek még nekünk, a dolgok tanúinak és jórészt részeseinek is újak.

Néhány olyan "emlékezést", amelyek nem mondanak semmi Adyra jellemzőt, szívesen elengedtük volna, ellenben Földessy elmés és intim beleéléssel írt tanulmányát az Ötven legények táncáról és Hatvanyval való polémiáját nagy érdeklődéssel olvastuk. Néhány, kötetben kiadatlan vers és levél közlése is értékesen járul a kötet tartalmához.