A kereskedelem és a fogyasztó is károsodik a rossz gazdasági politika miatt

Az új vámtarifa életbelépése és a behozatali korlátozások megszüntetése óta a gazdasági érdekképviseletek már számtalanszor felhívták a kormány figyelmét arra a körülményre, hogy különösen a forgalmi adórendszernek osztrák mintára való sürgös megreformálása nélkül a magyar fogyasztóközönség tehetősebb része szükségletének beszerzésére Bécs felé fog gravitálni, s ez a körülmény kapcsolatban az utódállamok gyáripari vállalalatainak kedvezőbb eladási lehetőségeivel katasztrófális helyzetbe sodorhatja az egész magyar kereskedelmet és ipart. 

Az érdekképviseletek figyelmeztetésének élénk visszhangja támadt a napi sajtóban is, aminek eredménye sajnos nem az lett, hogy a kormány igyekezett volna a helyzeten gyors és erélyes eszközökkel segíteni, hanem csupán az, hogy a magyar vásárló-közönség figyelme reáterelődött az olcsó beszerzési forrásokra, s valóságos batyuzó-népvándorlás indult meg Bécs felé. Ennek a batyuzásnak következménye gyanánt azonban most már meg lehet állapítani, hogy a Bécsbe ránduló fogyasztó közönség reményeiben gyakran keserűen csalatkozott. 

A bécsi kereskedelem ugyanis rövidesen felismerte a kínálkozó konjunktúrát, s igyekezett azt a maga számára hasznosítani. Ami rossz minőségű és silány áru Bécsben volt, azt mind az olcsóságokra vadászó derék magyar közönség vásárolta meg, és szállította haza a magyar kereskedelem és ipar, de amint kiderült, saját kárára is. 

Éppen ezért kívánatos volna ha a magyar fogyasztó közönség tapasztalatain okulva megszüntetné a bécsi kirándulásokat, s mielőbb visszatérne régi, megbízható beszerzési forrásaihoz, melyek már az üzleti viszony további fentartása érdekében is szolid és lelkiismeretes kiszolgálásra törekszenek, s nem tekintik a magyar fogyasztót úgynevezett „futó vendég”-nek. Eltekintve minden hazafias szemponttól ezt kívánja a fogyasztó saját érdeke is.

A kereskedelemnek pedig az a feladata, hogy egyrészt igyekezzék vevőit a valóságos helyzetről felvilágosítani, s a bécsi csábítással szemben a lehető legnagyobb propagandát kifejteni, másrészt pedig az, hogy – amire szintén számos eset volt – ne álljon belföldi címkéknek szivességből való rendelkezésre bocsátásával maga is a bécsi konkurencia szolgálatába. 

Gyökeres javulásra azonban természetesen csak akkor van kilátás, ha végre a kormány is tudatára ébred azoknak a károknak, melyeket helytelen gazdasági politikájával okozott, s megfelelő intézkedésekkel siet a kereskedelem, ipar és fogyasztó közönség segítésére.