A MOKTÁR csaló tisztviselőjének vallomása

Jelentették a lapok, hogy a rendőrség letartóztatta a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rákóczi-úti fiókjának egyik tisztviselőjét, aki furfangos módon meg akarta károsítani az intézetet.

A fiatal gépírónő, aki saját beismerése szerint Tornay Rózsit akarta utánozni, a rendőrségen a következőképpen mondotta el a csalási kísérlet történetét:

Hivatalnok család leánya, aki noha nem nélkülözött, de vágyott a gondtalan életre, új ruhára, kalapra, cipőre, amikre fizetéséből bizony nem igen tellett.

Tornay Rózsi milliárdos sikkasztása óta folyton azon gondolkozott, hogy mi mi módon tudna ő is valami hasonlót csinálni. Nap-nap után újabb és újabb tervet eszelt ki, míg rájött, hogy a bankfióknál szokásban lévő módon telefonon át fog egy csekket avizálni.

A Moktárnál ugyanis az volt a szokás, ha valamelyik fiókban kevés volt a készpénz, akkor a csekkel jelentkezőt a központhoz utasították és telefonon előre bejelentették, hogy milyen nevű és milyen összegű csekket fognak a pénztárnál bemutatni. Ezeket a csekkeket a központ pénztára a fiók terhére mindig be is szokta fizetni. A sok fantasztikus terv helyett ezt a módot választotta a fiatal tisztviselőnő a szélhámosság elkövetésére.

A Rákóczi úti fiók előtt gyakran szokott léggömböt árulni egy fiatalember, akinek a hangja a leány szerint, nagyon hasonlított a fiók főnökének hangjához. Ezt szemelte ki bűntársnak.

Napokon át tépelődött, míg rászánta magát, hogy beszéljen a léggömbárussal, Horváth Ferenc rikkanccsal.

Félrehívta és minden kertelés nélkül megkérdezte akarna-e egy „link dolgot” csinálni, ötmillió koronáért. Horváth érdeklődött, hogy mit kell majd csinálni, de ő nem árulta el neki, csak annyit mondott, hogy egy negyed óra alatt elintézheti az egészet és hogy pénteken reggel 9 órakor ugyanott fognak találkozni.

Pénteken reggel a megbeszélt helyen találkozott is Horváthal. Rögtön észrevette, hogy a léggömbárus zavarodottan viselkedik, de azt gondolta, hogy ez csak lámpaláz, ami el fog múlni. Gyalog mentek a Szervita térig, ahol a dohánytőzsde nyilvános telefonállomására beküldte Horváth-ot. Átadta neki egy szelet papírra felírva a bank telefonszámát azzal, hogy Gaumann igazgató urat hívja föl és mikor az jelentkezik, csak annyit mondjon:
- Itt józsefvárosi fiók! Kérem igazgató úr, beküldtem Fonyó Pál névre szóló száznegyven milliós csekket. Tessék intézkedni, hogy a józsefvárosi fiók terhére honorálják.

Mialatt Horváth a trafikban telefonált neki, feltűnt, hogy két fiatal ember akik az utcán utánuk jöttek szintén megállottak egy kirakatnál és lopva ügyelték őt.

Horváth kijött a trafikból és azt mondta, hogy Gaumann igazgató ezt felelte:
- Rendben van.
Erre ő átadta Horváthnak az előre elkészített hamis csekket és elindultak a bank felé. Útközben a két fiatalembert figyelte és látta, hogy azok utánuk jöttek.

Ekkor villant meg az agyában a gondolat, hogy azok detektívek.

Horváthot beküldte a bankba, ő meg azon gondolkozott, hogy a két detektívnek nézett embert hogyan játszhatná ki. Úgy tett, mintha a Bécsi-utcában fel és le sétálgatna és így óvatosan visszahúzódott a Hajó-utca sarkáig, ahol a porcelánüzlet mellől szemmel tartotta a bankbejáratát előtt szintén megállott.

Nemsokára befordult a Hajó-utcába és a Károly körút és Dohány utcán keresztül, amilyen gyorsan csak tudott visszasietett a Rákóczi úti fiókba, s mintha mi sem történt volna, leült az írógéphez tovább dolgozott.

Már egészen biztonságban érezte magát, mikor szombaton délelőtt érte jöttek a detektívek és bevitték a főkapitánysára.

A gépíró leány beismerte azt is, hogy ez a száznegyvenmilliós csalás csak az első kísérlet lett volna és siker esetén nagyobb összegekkel próbálkozott volna.

A leányt kihallgatása után letartóztatták és ma délelőtt átkísérték az ügyészség Markó-utcai fogházába.