A szociáldemokrata párt ma délután népgyülés keretében ünnepelte március 15-ét. A Petőfi-szobor környékét már a kora délutáni órákban ellepték a szervezett munkásség csoportjai, ½ 3 óra előtt pedig ezrével özönlöttek a város minden részéből a munkások és munkásnők tömegei. Közvetlenül a népgyűlés megkezdése előtt már olyan embersokaság szorongott az ünnepély szinhelyén, hogy a Bristol-szállótól az Erzsébet-hidig terjedö területen jóformán morogni nem lehetett.

A népgyűlést a szociáldemokrata párt választmánya a parlamenti frakciója azzal nyitotta meg, hogy egy hatalmas koszorut helyezett a Petőfi-szobor talapzatára, amelynek vörös szalagján ez a fölirat volt olvadható: „A magyarországi szociáldemokrata párt a szabadság harcosának!" A jelenvoltak tömegében ott láttuk Peidl Gyulát, Pikler Emilt, Farkas Islvánt, Kéthly Annát és a szocialista képviselők közül még jó egynéhányat. A rendőrség is teljes apparátussal vonult föl az esetleges rendzavarások megakadályozására, de az egész népgyülés alatt egyetlen zavaró momentum nem volt, ugy hogy beavatkozásokra nem volt szükség.

A munkásdalárda énekeivel kezdődött a tulajdonképeni ünnepség. Az első szónok Farkas István volt, aki rövid beszédében méltatta a nap jelentőségét, majd Bató Elemér szavalta el nagy hatással Petőfi örökszép költeményét: „Egy gondolat bánt engemet”. Az ünnepi beszédet Propper Sándor mondotta a tömeg viharos közbekiáltásainak kiséretében. Amikor a 12 pontról kezdett beszélni és azt kérdezte, hogy hova lett a tizenkét pont, a derüs közbeszólások özöne valósággal megakasztották a szónokot. „Megették a tehenek”. – "A belügyi nyomozók kivitték Bécsbe”. A beszéd közben igy gyakran abcugolták a kormányt és a köztársaságot éltették. Sokan voltak olyanok is, akik Károlyi nevét kiáltották és az októberi forradalmat éltették.

A rendőrség a közbeszólásokon nagyon tapintatosan tultette magát, nehogy a tömeg izgalmát fokozza. Végül Büchler párttitkár lépett az emelvényre és fölszólította a tömeget, hogy agent provokatőröknek ne ugorjék be, hanem szép csöndesen térjen mindenki haza.

A tömeg a fölszólításra nagy csoportokba foszladozva megindult a város szive felé. A Kossuth Lajos-utcán keresztül a Rákóczi-utra vonult a sokaság legnagyobb része, leginkább fiatal munkások. Az egész uttestet ellepte a tömeg, amely a villamosforgalmat is megakadályozta.
Utközben zajosan éltették Károlyi Mihályt és a Népszavát.

A Rókushoz ért már a tüntető tömeg, amikor a Kossuth Lajos-utca torkolatánál föltűnt egy szakasz vágtató lovgsrendőr. Az Uránia-szinház környékén érték utól a tüntetőket, akiket-a járdákra szorítottak. A lovasrendőrök háta mögött azonban ujból az uttestre tódult a tömeg és tömött sorokban tovább folytatta az utat a Nemzeti Színház felé és harsányan énekelte a Marseilse-t. Itt autókon ujabb rendörerősítések érkeztek, egy szakasz gyalogosrendőr is közbelépett, néhány perccel később pedig egy ujabb szakasz lovasrendőr is megjelent a tüntetőtömeg szétoszlatására.

A rendőrök megjelenése nagy irgalmat váltott ki a fölvonuló sokaságban, amely gunyos fütyüléssel fogadta a hatóság közbelépését.

Az októberi forradalom és Károlyi Mihály éltetése ujult erővel megkezdődött, egyesek már - külvárosok söpredéke, amely a Rákóczi-uton olvadt a tömegbe - szovjet éltetésétől sem riad vissza, sőt néhány fiatal suhanc a rendőröket is megtámadta, köveket hajigálván feléjük. Egy ilyen bőrkabátos kődobót egész a Rákóczi-térig kergettek, de előállítása nem sikerült. A rendőrség; parancsnoka látva, hogy a tüntetők meg nem engedett cselekedetre ragadtatják magukat kiadta a parancsot: Közébük vágtatni és szétoszlatni!

A parancs vétele után a lovasrendőrök ujabb attakot intéztek József-körutra beforduló tömeg ellen,ordítozás és asszonyi sikolyok verték föl a vasárnap délután megszokott csöndjét néhány perc azonban teljesen elegendő volt arra, hogy a kivonult rendőrség erélyes föllépése szétoszlatásra bírja a tömeget, amely a rendőrlovak elől a mellékutcákban keresett menedéket. Egy töredéke a legalább tizenötezer főnyi tüntetőknek megkísérelte még. hogy a Népszava elé vonuljon, de a Népszinház-utca bejáratánál erős készültség állta utjukat, ami azután szétoszlatásra kényszerítette őket.

Vérontás nem történt. Senki sem sebesült meg. A munkásságnak pedig a mai időkben százszorosan kell ügyelnie arra, hogy a söpredék be ne surranjon zárt sorai közé.