Régi ujságlapokon van megírva, hogy kit bámult a kor és miért bámulta őt. Igy beléártakozva a régi krónikákba, biztos víziókba látszanak az idők és az emberek és a lélek legmélyén gerjedő vágyakat és elképzeléseket éles képekbe vetülten látjuk. Régi ujságokban él a korok ugynevezett mentalitása, amely az erkölcsi érzékenység, a kulturális finomodottság mértékét jelzi én a közvélemény ítéletetek indokaiban a. fölülkerekedett s hatalomra jutott energiák értékel mutatja. Mondd meg, hogy ki volt a kor hőse és érthetővé válik minden, ami a korban törtéit.

Széchenyit bámulták, mert kulturát teremtett, tehát a népnek azok a rétegei voltak fölül, amelyek a kulturát kívánták szerfölött. Kossuth a magyar szuverenitás hőse volt és a szabadságé, mert volt nép, amely ezeket látta nagy dolgoknak. Deák Ferenc európai helyzetünket fixirozó, ő nagy lett, mert akkor a magyarság Európában kivánt elhelyezkedni. Volt olyan kor, amelynek hőse művész volt: Munkácsy, Liszt Ferenc a magyar lélek aktivitásának képviselőjeként volt hős, mert a magyarság teremtő energiáinak elismertetését érezte a legszebb sikernek.

Bámultuk Szilágyi Dezsőt, mert puritán és lángelme volt. Vekerlét ünnepeltük, mert uj közgazdasági korszakot nyitott és Barosst, mert megteremtette a világhíres magyar vasutakat. Voltak a kor hősei politikusok tudósak, írók,művészek, szervezők, alapítók, reformátorok, erkölcsjavitók, gondolkodók, katonák, papok és technikusok, aszerint, ahogy abban a korban mit tartott legfőbb ideáljának a magyar közvélemény - másszóval, hogy abban a korban milyen teremtő és vágyó erők habzottak föl a magyar néplélekben. De akárki volt a hős, mindig az volt, aki a legaktívabban és legtermékenyebben telte a magyarság akaratát és akiben a magyar lélek uralkodó gondolata legjellegzetesebben testesült.

Félreteszem, kérlek, a régi lapokat és itthon vagyok ezerkilencszázhuszonnégyben. Mondd meg, hogy ki e kornak höse s ha tudom, hogy miért bámuljuk őt, minden, ami történik, érthetővé tesz. Mondd, ki a politikus, az iró. a müvész, a tudós, a technikus, a pap, a miniszter, a reformátor, a szervező a vallásalapító, az erkölcsjavitó, akit hősként tisztelünk s akinek nevét hallván, szivünkben visszhangzik: igen, ez Ő! Sorold föl az érdemeket, amelyek hőssé avatnak ma és meg fogod a mát érteni fenékig. Tehát kezdjük.

Első név az ellenforradalmáré. A kommün alatt nem volt itthon, mert volt szive kimenni Bécsbe. A második név a vértanúé. A kommunisták tehetségtelennek tartották és nem adtak neki hivatalt. A harmadik név a megtért bűnösé. A kommün után kiirtotta azokat, akik ugyanazt tettek, amit ő cselekedett. Ők e kor hősei? Nem merem art mondani, hogy még mindig azok, mert fényük már borongósabb és a közbámulat irántuk lanyhuló irányzatot mutat. De tegnap még hősök voltak és az ő érdemeikből megértheted a tegnapot, a tehetségek elüldözését, az örökölt javak elkallódását, a visszafejlődést, a Balkánt, a komitácsi-hazafiságot. Kezdünk kifogyni a hősökből.

Intakt fényben ma már csak egy nagyság ragyog. Ő az, aki megmentheti az országot, akiben a néplélek most legtevékenyebb energiái testesülnek, akit igaz hazafiak bámulnak könnyes meghatottsággal. Ő a fess, a duhaj legény, akinek elmúlhatatlan érdeme, hogy egy pár zsidót megölt.

Nem Bethlen, aki a kölcsönt hozta, nem Apponyi, aki maradék tekintélyünket hordozza, nem a rendőr, aki rendet csinál és nem a tudós, aki éhezik a magyar kulturáért is nem a bíró, aki vértanúja a becsületnek, sőt nem is a közgazdász fajvédő, aki az üzletből ki akarja az idegent konkurrálni.

Korunk hőse a délceg legény, érdeme, hogy megölt, vagy megpofozott zsidókat s ha megismered a néplélek., ama energiáit, amelyek őbenne testesülnek, s amelyek ma legtevékenyebbek, akkor megérted a drágaságot, a telefont, a vasutat, a villamost, a fogyó iskolát és a szaporodó bankot, a pusztuló muzeumot, a tüdővészt, a kereskedelem alkonyát, a nyomorult kenyér diktaturáját, a müvelt középosztály mártíriumát, a hivatalnok packázásait, a kort, amelynek ideálja és öröme, hogy ami volt, az elmúlik és hogy a forgalom csökken és amit at apák ránk hagytak, azt sikerül a kor produktivitásának szintjéig „leépíteni”

Nevezd meg korunk hősét én annak érdemét és fenékig meg fogod érteni a kort.

Márkus László