- Előszó helyett egy készülő könyvhöz -

A népmese, akárcsak a közmondás, a nép bölcsességének a kicsapódása. Nem tudomány, hanem bölcsesség. Életfilozófia. A közmondás leggyakrabban nem egyéb, mint népmese, nem is érti meg más, csak a nép, amelynek az ajkán termett.

Ha a magyar azt mondja: "Egyszer volt Budán kutyavásár" - csak az érti meg, aki ismeri a Mátyás köré szövődő legendákat. Ha angol tanító így szólna az eliszkolni készülő fiúhoz az iskolában: "Megállj csak, hátra van még a fekete leves" - a gyerek nem értené és rá se hederítene a fenyegetésre. De ha magyar gyerek hallja ugyanezt, alighanem siet a legvastagabb fedeles irkájával kibélelni kurta nadrágjának az ülőkéjét, készen minden eshetőségre.

Az ilyenféle közmondás nem egyéb mint csattanós vége a mese ostorának.

Mi európaiak olyan sokat változtunk az utóbbi századok során, hogy a hozzánk átszármazott népmese csak letűnt korok lelkületét tükrözi. A konzervatívabb négerek népmeséje: tükre az ő mai gondolkodásuknak, eszükjárásának. Olykor-olykor a mi népmesénk is árulója még a szívünk mélyén rejtve szunnyadó sóvárgásoknak.

Szeretjük, ha a pásztorlegény feleségül veszi a királykisasszonyt, mert a pásztorlegény mi magunk vagyunk és mindnyájunknak titkos vágyódásunk, legalább míg fiatalok vagyunk, hogy följebb küzdjük magunkat a társadalmi lajtorján, és miénk legyen szépség, hatalom és gazdagság - aminek mind jelképe és megtestesítője a hercegkisasszony.

Hüvelyk Matyi, Csihán királyfi, a Csizmáskandúr, gyengék és parányiak, s mert jómagunk is gyengék vagyunk és parányiak, örvendünk neki, hogy legyőzik az óriásokat.

A néger népmesékben a kis antilop jelképe a gyengének, vagyis a kisembernek és ez az oka, hogy a kis antilop legyőzhetetlen hős a feketék meséiben. Mennyire szereti a fekete mesemondó a kis antilopot! Ha szorongatott helyzetbe sodródik s már-már elkerülhetetlennek tetszik végzete - mindez csak azért történik, hogy annál több okosságról tegyen tanúságot, amikor a végén mégis mindannyiszor kivágja magát.

Nincsen egyetlen afrikai mese, amelyben a kis antilop marad alul. Hogyan is lehetne ez másként, hiszen a kis antilop magának a négernek a jelképe, a szerény üldözött feketének, aki századok óta szegezi szembe elpusztíthatatlan életrevalóságát, tréfára hajló kedélyét, szívós kitartását és furfangos elméjét olyan hatalmas ellenséggel, mint a tulajdon fajbeli zsarnokai és a fekete, fehér és sárga rabszolga-kereskedők, újabban pedig az országába betolakodó idegenek.

A néger született mesemondó, ha nem is adatott meg nekik, hogy szert tegyenek Aesopus hírnevére. Majd minden törzsnek meg vannak a maguk hivatásos mesemondói s ezek gyakran nagytekintélyű, nevezetes személyiségek, mint például a búsongó nép moaridi-jei.