A régi, a "világváros" Budapest biciklis-egyenruhás,  lord-sapkájú ifjoncai eltüntek az utcáról. Lehet, hogy egyenruhájukat huzta le egy hatalmi téboly, lehet, hogy szerelmes levelekre való tarsolyukból patrontáskát csináltak. Nincs és talán eltünt azzal az álommal, mely Budapestből világvárost akart csinálni.

Megkérdeztünk egy még létező boy- vállalat igazgatóját Hirsch Zoltánt aki így nyilatkozott:
A mi vállalatunk már tizennégy éve fennáll és most csak azért tartjuk üzemben, mert bizunk a jövőben. Óriási ráfizetéssel dolgozunk. Hiszen nincs publikumunk. Elsöpörte őket a háború, a forradalmak. A régi közép osztály volt a közönségünk, ki szégyelte maga vinni a ruháját, vagy ékszerét a zálogházba, vagy nem akart személyes váltóra kamatot fizetni, Hol vannak ma a zálogházak és a tíz forintos váltók! De nem csak ez volt az oka annak, hogy ez a világvárosi intézmény így leromlott.

A tisztességtelen verseny, mely ebből az üzletágból korrupciófészket csinált, is oka volt annak, hogy ma már alig van boy. Ezek az apró vállalatok, melyek háború előtt gombamódra terjedtek el, úgy tudtak csak ideig-óráig exisztálni, hogy a hotel-portástól kezdve a pincérig mindenkit megvesztegettek és ennek költségét a közönségen vasalták be. Így elérték azt, hogy megfosztották a boy szolgálatot életfeltételétől: az olcsóságtól. Ha egy ilyen vállalat kezébe került egy "közönség", az mégegyszer nem fordult már semmiféle boy intézményekhez.

Megnehezítette még az a körülmény, hogy kerékpárjaikat sorra ellopták. Ha a boy, mondjuk a negyedik emeletre ment fel, a biciklijét lent hagyta, legtöbb esetben kerékpár nélkül tért haza. Amelyiknek megmaradt, a rossz utak miatt alig tudta használni. Igy megfosztódott a másik fő életfeltételtől: a gyorsaságtól. Ma pedig egy villamos bérlet százezrekbe kerül. Ki fizeti ezt meg?

Eddig a nyilatkozat. Kuriózum kedvéért megkérdeztünk egy hordárt. A vörös sipkás közszolgák ugyanis sehogyan se szimpatizáltak az ügyes és fürge boy-okkal. A 217-es így beszélt.

- Bánja a szösz, hogy alíg látni őket. Mindig mondtam én kérem, hogy ez nem foglalkozás fiataloknak. Menjenek mesternek, meg kereskedősegédnek. Abból megélnek. Meg az ilyen kényes mesterséghez tapasztalat kell. Ezt nem lehet, csak úgy hebe-hurgyán csinálni...

Ime a modern szellemet még ezen a téren is legyőzte a konzervatizvizmus.