Egy amerikai kutató, Stefanson öt telet 1913-tól 19l8-ig töltött két társával északra Amerika szárazföldjétől. Egész kevés készlettel indult meg két társával Észak-Kanada partvidékén és hősies, bátorsággal hatolt mindig észak felé. A harmadik télen sikerült is neki ez eddig ismert sarkvidéki szigeteket jobban lerajzolni és az általa fölfedezett Meighen-szigetet az angol király nevében mint Kanada Dominion-hoz tartozó területet annektálni.

Ezeken a szigeteken Stefanson nagymenynyiségü barnaszenet fedezett föl, azonkívül egy fajta szurkot, mely gyufával meggyújtva élénk lánggal ég, erősen fekete füstöt és aszfaltra emlékeztető szagot terjeszt. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy valószínűleg alkalmas petróleum előállítására.

Stefanson élményeit egy rendkívül érdekes könyvben irta meg, mely „A jövő országai” címmel németül is megjelent. Többek között leírja, hogy utazásában nem szenvedett hiányt húsban, mert a fókák, jegesmedvék és egy szarvasfajta bőven ellátta őt és kisérőit hussal, azonkívül pedig zsírjukkal fűtötték lámpáikat, melyeken az eszkimók módja szerint főzték és világítottak.

Ugyancsak eszkimószokás szerint hóból épített kunyhóikban a külső 30—40 fok hömérsék mellett ingujjban kellemes melegben voltak, mialatt abban az időben Európában a szénhiány következtében sokan dideregtek. Ellentétben a többi sarkutazókkal, kik a téli hónapokat a jég közé fagyott hajóikon töltötték, Stefanson társaival csodálatraméltó bátorsággal nekivágott Alaszka északkeleti partj a mellett az Északi jegestengeren át a Grönlandtól nyugatra eső szigeteknek.

A tavaszi hónapokban a jégfelület napközben az olvadás folytán helyenként megreped és hasadékok képződnek rajta, melyek azonban éjjel ismét összefagynak. A bátor kutató a mozgó jégtáblákon kelt keresztül és a hasadékból kibukkanó fokák husával táplálkozott.

Ennek az érdekes könyvnek a behatása adta meg az első impulzust egy léghajóutazásra a sarkvidékre, mert, Stefanson kijelenti, hogy csakis léghajón lehet ezt a helyet megközelíteni A könyv végén egy térkép is van, mely ezeket a területeket tünteti föl.

Peary, az északi sark fölfedezője 1918-ban, midőn üdvözölte Stefánsont, azt mondta, hogy minden valószínűség szerint a jövőben vagy léghajóval mennek az északi sarkra, vagy pedig tengeralattjáróval.