A pénzügyminiszter – mint ismeretes – május hó 24-re hivta össze a Magyar Nemzeti Jegybank alakuló közgyülését. Arról is beszámoltak a napilapok, hogy a Jegybank alaptőkéjének a bejegyzése reményen felül sikerült, sőt messzemenősen tuljegyezték a tervezett 30 millió aranykoronás alaptőkét.

A Jegybank eszerint megalakulásakor 30 millió aranykorona alaptőkével indul meg s az alapszabályok szerint egyelőre ennek a 30 millió aranykorona értéket ötszörösen felülhaladó bankjegymennyiséget bocsátanak forgalomba. 

A Jegybank közigazgatásának elintézése, mely az alakuló gyülés programja lesz, a nagy közönségre érdektelen. Gazdasági és kereskedelmi körökben aziránt nyilvánult meg nagyobb érdeklődés, vajjon a Jegybank, amelynek kétségtelen célja, hogy pénzünket stabilizálja s megfelelő hitelnyujtással a gazdasági vérkeringést előmozditsa, meg fog-e felelhetni céljának tervezett berendezkedésében. 

E célból a Hétfői Napló munkatársa kérdést intézett a közgazdasági élet egy vezető egyéniségéhez, aki aggályait az alábbiakban ismertette munkatársunk előtt: 

– A Jegybank egyik legfontosabb feladata volna, hogy pénzünk stabilitását elősegitse. Erre azonban alig lehet gondolnunk, mert hiszen az a 150 millió aranykoronányi bankjegy, melyet a Jegybank a tervek szerint kibocsát, nem lesz elegendő a szükséglet fedezésére, amikor békében a mostani Magyarország területén mintegy 450 millió aranykorona volt forgalomba. A 150 millió aranykorona értékü bankjegy tehát egy veszedelmes deflációt jelent, mely drágaságot idéz elő s amely természet szerint ismét csak ingadozóvá teszi koronánkat. 

De maga az a tény, hogy a forgalomban lévő pénzünk csak egyötödének lesz reális fedezete, a mostani világgazdasági helyzetben nem garantálhatja pénzünk stabilitását. 

– De a hitelélet szempontjából se látom biztositottnak a helyzetet.
A népszövetségi bizottság azt az elvet állitotta fel, hogy a Jegybank a bankok bankja s ne a termelési forgalom bankja legyen. Ennek az a következménye lehet, hogy egyrészt a felesleges bankközvetités drágitja a termelést, másrészről – s ez talán még sulyosabb – az ipar és a kereskedelem teljesen a bankok kezébe kerül, ami közgazdaságilag egészségtelen helyzetet teremt.