A levegőben levő radioaktiv anyagok egy része kétségtelenül a talajból származik. A gázalakú emanációk a „talajlélekzés” útján a levegőbe kerülnek, itt felbomlanak és finoman eloszolva lebegnek.

Evvel kapcsolatban még régebben felmerült az a nézet, hogy a levegő radioaktív anyagai részben, sőt éppen túlnyomó részben a Napból erednek. Megfigyelték ugyanis, hogy nagyobb magasságban a levegő gazdagabb radioaktív anyagokban, mint a talajjal érintkező rétegekben. De ha ezt a felfogást ilyen úton kétségtelenül igazolni akarjuk, olyan magasságba kell hatolni, ahová a talaj radioaktív kilélekzése semmiesetre se jut el.

Ujabban BONGARDS 1 más módszerrel igyekszik ezt a kérdést eldönteni. Wright és Smith Manilában (Fülöp-szigetek) hoszszabb időn át figyelték a levegőben levő radioaktív anyagok mennyiségét. Véletlenül Bongards-nak Lindenburgban végzett megfigyelései ugyanerre az időre estek.

A kétféle megfigyelés összehasonlításából kitűnt, hogy a két, egymástól messze eső helyen a radioaktív anyagok mennyiségének változása feltűnően egyezik. Mind a két helyen ez a mennyiség egyszerre növekszik, ugyanazon a napon éri el legnagyobb értékét és egyszerre csökken.

Amikor egyik helyen a radioaktív anyag mennyisége 2—3 napig állandó maradt, a másik helyen ugyanezt tapasztalták. Ez azt mutatja, hogy az emanációtartalom változását elsősorban nem a talaj befolyásolja, mert hiszen a talaj Manilában és Lindenburgban egészen különböző.

Ezt a tapasztalatot csak úgy tudjuk megérteni, ha az emanáció legnagyobb része kozmikus eredetű. Mindenesetre célszerű lenne a kérdés alaposabb megvizsgálása végett a Föld különböző helyein egyidejű rendszeres megfigyeléseket végezni.

Mende Jenő.