A „Hangya” közgyűlése
A Hangya Termelő-, Értékesítő- és Fogyasztási Szövetkezet az elmult héten tartotta XXV. évi rendes közgyűlését, amelyen a tagok igen nagy számban jelentek meg. A vidéki szövetkezetek is elküldötték megbízottaikat a közgyűlésre. Desewffy Emil gróf, a Hangya szövetkezet igazgatóságának elnöke, üdvözölte a megjelenteket és kegyeletes szavakkal parentálta el Kallivoda Ferenc felügyelő-bizottsági elnököt és Dombó Károly igazgatót.
Ezután Balogh Elemér vezérigazgató emelkedett szólásra s többek között ezeket mondotta:
– A Hangya azon ritka intézmények egyike, amely híven megőrizte a multak hagyományait és semmivel sem tért el attól az ösvénytől, amelyet halhatatlan vezére, Károlyi Sándor gróf jelölt ki számára. A háború és az azt követő forradalmak felforgatták a gazdasági rendet és pénzügyi helyzetet.
És mégis, ha végigtekintünk Csonka-Magyarország hatalmas szövetkezeti táborán, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy jól álltuk a vihart. Újból hozzáláthatunk az alkotó munkához, újból áldozhatunk a falu nevelésére és áldozhatunk arra is, hogy letöröljük az aggok, özvegyek és árvák könnyeit s támogathatjuk a sorsüldözött, nélkülözésekkel küzködő magyar tanulóifjúságot.
A küzdelmekből persze az elmult évben is kivettük részünket. Gazdasági életünk a valuta folytonos ingadozása és romlása következtében nyugvópontra jutni nem tudott, pedig minden bajnak, nehézségnek és panasznak ez volt a főforrása. A válság megoldása a takarékkorona megteremtésével majdnem rosszabb orvosságnak bizonyult a betegségnél, aminek ismét csak a szövetkezetek adták meg az árát.
Egy másik nehézség az volt, hogy a korona folytonos romlása a szövetkezeti hitel kérdésének végleges megoldását lehetetlenné tette. A szükséges forgótőke hiánya miatt tehát a konjunkturákat nem lehetett kihasználni s így a Hangya és a szövetkezetek más – a hitelhez könnyebben hozzáférő – kereskedőkkel szemben gyakran hátrányba kerültek.
Nem volt képes továbbá a Hangya kirendeltségeit mindazon árúkkal felszerelni, amelyekre a szövetkezeteknek, hogy hivatásukat betölthessék, szükségük lett volna. Ennyi csalódás után végre biztató reményként áll előttünk a külföldi kölcsön, amely hosszabb időre állandósítani képes a magyar korona árfolyamát.
Reményünket megerősíti az is, hogy valutánk állandósulásával lehetővé válik újból az alaptőke növelése és az árúelőleggyűjtés. Hogy pedig az alaptőkegyűjtésnek újabb lendületet adjunk, illetékes helyen előterjesztést fogunk tenni a szövetkezeti üzletrészek valorizálására.
Balogh Elemér hosszas éljenzéssel fogadott beszéde után Czobor László a felügyelőbizottság jelentését olvasta fel. A Hangya összforgalma az elmult üzletévben közel 84 milliárd korona volt, a szövetkezeteknek eladott árúk értéke pedig 62 milliárd koronát tett ki. A központ tagjainak az üzletrészek után hatszázalékos vásárlási visszatérítést nyujt, alaptőkéjét pedig 17 milliárd koronára emelte fel.
Az elmult üzletév tiszta nyeresége közel hét és félmilliárd, amely összegből régi üzletrészekre egymilliárd koronát fordít, hatszázalékos osztalék fejében 750 milliót juttat a tagoknak, a tartalékalapot pedig ötmilliárd koronával egészíti ki. A Hangya központ az elmult évben is jelentős összeggel áldozott a jótékonykodás oltárán. Két és félmilliárd koronát juttatott különböző kulturális és jótékony czélra, kerek kétmilliárd koronát pedig a földmívelők mezőgazdasági kulturájának fejlesztésére. Az igazgatósági javaslathoz többen hozzászóltak.
Majd Meskó Pál ügyvezető-igazgató állott fel szólásra.
Ha a gazdatársadalom összeadja azt a sok milliárdot, – mondotta egy elhangzott megjegyzésre válaszolva – amely a szövetkezeti malom- és cukorgyár létesítéséhez szükséges, akkor függetleníthetjük magunkat úgy a malomkoncentrációtól, mint a cukorgyáraktól s akkor az egész ország leborul a szövetkezeti tábor áldozatkészsége előtt. Így azonban örülnünk kell, hogy a szövetkezeteket függetleníteni tudjuk a kizsákmányoló spekulációtól.
Elismeréssel és meleg szavakkal emlékezett meg az ellenőri gárdáról, amely hivatása magaslatán áll s példás kötelességtudással teljesíti hivatását. A központ és a vidéki szövetkezetek közötti szorosabb kapcsolatot a kerületi értekezletek tartásával fogják megerősíteni, ami a multban erre igen alkalmasnak bizonyult.
A szövetkezeti forgótőke szaporítására mutatott még rá s arra kérte a szövetkezeti vezetőket, hogy már most az aratás előtt kezdjék el a búzaüzletrészjegyzést s ilyen módon emeljék az alaptőkét. Beszéde végén kijelentette, hogy az elmult huszonöt év alatt a keresztény gazdasági eszme diadaláért és uralmáért senkisem tett annyit, mint a hangya szövetkezet.
Még néhány felszólalás hangzott el, majd Dessewffy Emil gróf elnök zárószavaiban rámutatott arra, hogy a XXV. közgyűlésből a Hangya-szövetkezetek erőt meríthetnek a további küzdelmekre.
Köszönetet mondott a megnyilvánult bizalomért, elismerését fejezte ki a szövetkezeti vezetőknek, a tisztviselőkarnak, a vidéki szövetkezeti vezetőknek s ezzel a közgyűlést a megjelentek lelkes éljenzése közepette bezárta.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!