Pakots beszámolója a Bethlen rezsimről és a patentirozott hazafiakról
Gomba, julius 13.
Vasárnap délután 4 órakor tartotta a pestmegyei Gomba községben beszámolóját Pakots József a monori kerület képviselője. A nép lelkesedéssel a község előtt diadalkapuval, fehérruhás leányok küldöttségével, lovasbandériummal fogadta Pakotsot és kiséretében megjelent demokratapárti vezérférfiakat.

A háboru alatt virágos vonat vitte – mondotta a képviselő – a magyar fiukat és azalatt idehaza azzal vigasztalták a sok anyát, feleséget, hogy ha hazajönnek, jobb élet következik. De mi történt? A háboru utáni kormányzati politika, ahelyett, hogy az idők szavára figyelt volna, alátámasztotta a lelkekben a gyülölkedést, a testvért testvér ellen állított, pedig keresztet tüzött a lobogójára.

Kettéválasztotta a magyarságot. Hazafiatlanok születtek és patentírozott hazafiak. Az általános, titkos, egyenlő választójog kérdésében az egységes pártiak a folyosón hivei – az ülésteremben ellene szavaznak. Bethlen pártállása attól függ, milyen lábbal kelt föl: ha jobb lábbal, akkor liberális, ha bal lábbal, akkor reakciós. Ahogy – folytatja Pakots – társadalmi rendünket állandóan zavarja egy bombamerénylet, ugy vannak politikai bombamerénylők is, ezek a lelkeket mérgezik. Ők is biróság elé valók.

A spanyol csapatok igen nehéz helyzetbe jutottak Marokkóban
Madrid, julius 6.
Egy marokkói hivatalos jelentés véres harcokról számol be. Az ellenség, amely erősen elsáncolta magát, hevesen ellenáll. A spanyolok minden hadállásukat tartják, azonban a csapatok föladata nagyon nehéz.

 Öt év multán

Bár az emlékezés filmjén most páratlan bőséggel peregnek le a mult tiz és öt évvel ezelőtt történt eseményei s ezek az események jelentősek, mégis a közönség alig akar emlékezni reájok. Tíz évvel ezelőtt kezdődött a hábour s öt éve, hogy a forradalmi korszak megindul. Nem célunk most minden eseményre vonatkozólag ezt az emlékezési apátiát fölrázni, de egy mozzanatát a forradalmi időknek mégis ki akarjuk emelni a feledés sülyesztőjéből.

A magyar tisztességges ujságirók, a sokat rágalmazott s ma is büntető novellákkal s más kormányszándékokkal üldözött magyar sajtó egyik legdicsőségesebb emléke ez. 1919 julius 7-én történt. Az ugynevezett proletárdiktatura tetőfokán áll. Az ujágirók szakszervezetté átalakult Otthon Körben a lapok beszüntetését tárgyalták. Köröskörül az egész társadalom béna megadással, vagy egyes elemeinek stréberkedő fölkíválkozásával türte Kun Béla terrorját. A ujságirók, akiket mindenféle idegen elemek egy szintén immel-ámmal bár, de engedelmes tömeggé szelídítettek, szintén apátiával fogadták a sajtószabadság beszüntetését.

Akkor azonban a gyülés egyik szónokaként fölállt Szász Zoltán s egy hatalmas beszédben megtámadta nemcsak a sajtószabadságot elkobzó rendeletet, de magát az egész szovjetrendszert, amelyet a félázsiai pestisnek, minden kultura és haladás ellenségeinek nevezett. Ezért a beszédért Szász Zoltánt s még hat ujságirót s Lenin-fiuk Klein-Korvin elé hurcolták, ahonnan csak Romanelli közltelépése szabadította ki őket. Ime, az egyetlen nyilt, határozott föllépés a szovjetdiktatura ellen éppen az ujságirók köreiből robbant ki. S ma mégis az egész sajtó a vádlottak padján ül. Szász Zoltán pedig nemcsak kétszer ült a vádlottak padján, de feje fölött most is sulyos börtönbüntetés lebeg, sőt 6 hónapot fogházban ült.