Örömet ad az a tudat, hogy a vidéken is akadnak elbújt, csendes életű litterary gentlemanek, és hogy a végsőkig centralizált országban Budapesten kívül is akad egy-egy csöpp fényecske, mint Térey Sándor, a Debrecenben éldegélő csendes ember, aki csak nyomtatásban hallat magáról. Ez egyébként nem nagyon könnyű neki. Olyan halk és igénytelen, amit írdogál, hogy erre kiadót lelni a harsány Dumas-pere-példányok idején nem kis feladat.

Most mégis sikerült szárnyra bocsátania egy kis kötetnyi Verlaine-verset. Mintegy ötvenet válogatott ki a "Poemes saturniens", a "Fętes galantes", a "La bonne chanson", a "Romances sans paroles", a "Sagesse" és a "Jadis et naguere" darabjai közül, tehát az átkozott költő egész művét végigböngészte.

Hasznos könyvecske, kifogástalanul ízléses és formás. Halk és szelíd anélkül, hogy précieux volna. Van benne sok olyan, amit más költők még nem fordítottak le. De ha olyanok is vannak, amiket mások már megpróbáltak tolmácsolni, Téreynek nem kell a mai műfordítás nagy nevei mellett szégyenkeznie. Például: "Halk köd remeg, - Mezők felett. - Borut teremt, - A naplement, - Dal, megkapó, - Lelkembe zeng, - Elringató, - A naplement, - S száll véresen, - Magasba fent, - Mint réteken, - A naplement, - Nincs vége sem, - Fantómsereg, - Mint rét felett, - A naplement...

Nem volna most már oktalan dolog egy teljes magyar Verlaine összegyűjtésével megpróbálkozni. Ha egy teljes Wilde megjelenhetik nálunk, Verlaine legalább annyira megérdemli.

Harsányi Zsolt