A farmosi uradalom rizstermeléssel is próbálkozik. Az uradalom kiváló felügyelőjének, Szabó Lajosnak, beszámolója szerint a rizstermelés feltétele egy 50-70 cm. töltéssel körülvett, vizet át nem eresztő altalajú terület, melynek elárasztására elegendő víz álljon rendelkezésünkre.

Ősszel a területet jól meg kell trágyázni, mélyen leszántani és tavasszal simára elfogasolni. Májusban vetik a rizst. E célra 10-15 cm. magasra duzzasztják a vizet s ha ez már 12 °C-ra felmelegedett, akkor a fenékiszap felkavarása után kézi vetéssel vetik bele a magot.

A leeső mag az iszapba sülyed s ott csirázni kezd. Ha a csiralevelek 1-2 cm. hosszúságúak, akkor a vizet a földről leeresztik, hogy a gyökérképződés meginduljon. Ha a növénykék 2-3 gyökérhajtása oly erősen beékelődik a talajba, hogy a növényke két ujjal fogva kis ellenállás nélkül nem húzható ki, akkor a rizsföldet ismét elárasztjuk vízzel.

A víz magasságát aszerint szabályozzák, hogy a növények egy kissé mindig kiálljanak a vízből. Vetőmagszükséglete 80 kg. kat. holdankint. A virágzás ideje július közepe, az aratásé szeptember második fele.

Mikor már a zöld rizsszemek vörösbarna színűek kezdenek lenni, akkor leeresztik a vizet a rizsföldről.

Az aratást a reggeli és esti órákban kell eszközölni, mert száraz és meleg időben a magvak könnyen leperegnek a kalászszárról. A szár és levélzet aratáskor még elég zöld, de 4-5 nap alatt kiszárad. Az aratást sarlóval eszközlik.

A rizs magva hámozás után becses emberi eledel. Korpája és szalmája lovakkal, szarvasmarhával és birkával kitűnően értékesíthető.